Huszonharmadik

Iliana precízen egymás mellé igazította az öltéseket, majd elégedetten gyönyörködött az aranyfonallal hímzett virágok láncolatában.

- Annyira ügyes vagy! - sóhajtozott mellette Elena.

- Bárcsak így bánnék a tűvel - bólogatott a másik oldalán Hedvina.

Iliana nem fűzött ehhez semmit. Tisztában volt a tehetségével. Inkább belefogott egy sokkal érdekesebb témába, miközben folytatta a zsebkendő hímzését a következő rózsabimbóval.

- Biztos hallottátok már, hogy Gabedin magiszter bált rendez a fia tizennyolcadik születésnapján. Ott lesz mindenki, aki számít! Mármint azok, akiket a magiszter meghív.

Hedvina az ölébe fektette gusztustalan színekkel hímzett terítőjét, és örömtől kipirosodott arccal fordult Iliana felé.

- Apám már megkapta a meghívót! Holnap jön hozzánk Nagyságos Modiera, hogy anyagot válasszunk a ruhámhoz...

Iliana felszisszent, amikor a tű mélyen az ujjába szaladt egy nevetségesen óvatlan mozdulatnál. Legszívesebben szitkozódott volna, mégis némán nézte az ujjbegyéből kibuggyanó vércseppet.

- A Napistennő gyógyítsa be minél előbb - emelte tekintetét áhítatosan az ég felé Elena.

Tudod, mit kéne begyógyítania? Hedvina száját! - átkozódott magában Iliana. Lehetetlen, hogy Erdannel egyik leggazdagabb nemesi családjának egyetlen leánya - aki korban épp illik a magiszter fiához - később kapjon meghívót, mint egy senkiházi bankár!

- Köszönöm, drága Elena!

Megajándékozta a jobbján ülő lányt egy hálás pillantással, majd felpattant a kerevetről, hogy kötést kerítsen az ujjára, mielőtt még összekeni az aranyló rózsakertet mintázó remekművet. Kár lenne érte, titkon a magiszter fiának szánta, finoman jelezve a szándékát - a mátka zsebkendőt ajándékoz legelőször a jövendőbelijének.

Felkapott egyet a hímzésre váró kelméi közül, amelyek a dívány melletti asztalkán tornyosultak. Épp a fájdalomtól bizsergő ujjára csavarta a kötést, amikor visszafogott kopogás hallatszott a szalon ajtaján.

Kihúzta magát, megigazította a vállára omló fürtjeit, és a lakrészének bejáratához suhant. Apró léptei nem csaptak zajt a szőnyegen.

Amitát, a komornáját találta az ajtóban.

- Levele érkezett, kisasszony - nyújtott felé egy ezüsttálcán hozott borítékot.

Iliana komoly ábrázattal köszönte meg a szolgálatot, majd tért vissza a barátnői közé, de szívesen megeresztett volna egy diadalmas mosolyt. Csak a legfontosabb vendégek kapnak saját névre szóló meghívót a magisztertől, a többieknek be kell érniük a családjuknak megküldött értesítéssel.

- Apám meghívója bíbor borítékban érkezett, arany pecséttel. Ezek lesznek majd a bál színei - csiripelt Hedvina irritálóan magas hangon.

- Igazán jó ízlése van a magiszternénak - préselte ki Iliana műmosolyra fagyott száján.

Ez a levél semmilyen színben sem pompázott, nemhogy bíborban, ráadásul nem aranyló viasszal pecsételték le, hanem vérvörössel. Még a feladót sem tüntették fel rajta. Micsoda illetlenség!

Ezek után Iliana meg sem lepődött, amikor nem bíbor-arany meghívót talált a felnyitott borítékban.

- Ez meg mi? - kérdezte óvatosan Elena.

Honnan kéne tudnom? - engedett ki Iliana egy alig hallható sóhajt. Közben ügyelt, hogy arca nyugodt maradjon, mint a nyári égbolt felhőtlen napokon.