Torn / Törés

54

Most jól jönne egy cigi.

A földet pácázva léptem ki az ajtón, viszont felkaptam a fejem, amikor ismerős hang csengett a pult irányából. Clarissa meglepett tekintete az enyémbe fúródott, majd láttam, hogy mögém sandít, ahonnan Abby lépett ki és feltűnően az ingét igazgatta.
Direkt kavar.
Tudtam, hogy Clarissa bízik bennem, de azt is tudtam, hogy nem buta és naiv, így ha okot adnék rá, kiakadna. Vagy legalábbis remélem érdeklem annyira , hogy zavarná, ha mással vagyok. Valahol örültem neki, hogy épp itt volt. Még csak az hiányzott volna, hogy valaki más pletykálja vissza, hogy együtt látott minket eltűnni a raktárban a pultossal. Még kicsit kiszínezné a sztorit és máris azon kapnám magam, hogy megbántottam Clarissát akaratomon kívül.
- Itt a papír, amit mondtál - nyújtotta a szőke pultos felé, de láttam, hogy zavarodott és nehezen figyel.

Én hezitáltam, nem akartam itt mindenki előtt elkezdeni műsort csinálni, így a bejárat felé sétáltam, majd ott megálltam és vártam. Láttam, hogy Clarissa felém sandít, gondolom, hogy elmegyek-e, de eszem ágában sem volt. Amúgy is beszélni akarok vele, felhívni magamhoz vagy elhívni valahova, most pedig végképp. Még a végén azt hiszi, engem érdekel más nő rajta kívül.

Szerencsére nem töltött bent sok időt. Alig tíz perc múlva már ő is az ajtó felé sétált, amit kinyitottam előtte, s magam elé engedtem. A tekintete, miközben felém sétált, az enyémbe fúródott, de semmit nem tudtam kiolvasni az arcáról. Közömbös volt, viszont a tekintete meleg és lágy. Egy ideje feltűnt, mennyire szeretem magam a szemeiben látni. Mikor lettem ekkora puha? Bár valahol úgy vagyok vele, Clarissa megérdemli, hogy az legyek. Mindenki más szemében lehetek rohadék, de az övében nem.

- Feljössz? - kérdeztem egy jó hosszú hezitálás után, a hátsó parkoló felé sétáltunk.
Ő is hezitált, mielőtt válaszolt volna. Nem szerettem, hogy ennyire azt érzem, üvegszilánkokon járunk most. Ezek nem mi vagyunk, mi nem feszengünk így egymás mellett. Megkönnyebbültem viszont, amikor ugyan halványon, de bólintott, s egy pillanatra rám nézett, miközben mellette sétáltam. Megfogtam volna a kezét vagy átfogtam volna a vállát, de nem tudtam hányadán állunk, így nem tettem. Inkább kicsit belehaltam abba, amiért közömbösen kellett mellette egészen a kocsimig menni és abba is, hogy már megint ilyen csendes mellettem.

A lakásomhoz vezető út rettenetesen kínos volt. A zenét feljebb tekertem, mikor pár perc után egyértelművé vált, hogy Clarissa nem szólal meg. Többször ránéztem és rendszerint vissza kellett zökkenteni magam a valóságba, hogy vissza nézzek az útra és ne feledkezzek bele a külsejébe. Arca szokás szerint gyönyörű, az is tetszett amit viselt, bár őszintén még soha nem húzott fel olyat, ami ne tetszett volna. Van valami a laza stílusában, amit imádok. Szexis és nőies még egy kényelmes melegítő szettben is és rendszerint lenyűgöz, mekkora figyelmet fordít néha még arra is, hogy a zoknija színe illjen a pulóveréhez. Nála nincs olyan, hogy csak úgy felkap valamit és ezért sem lep meg, hogy akárhányszor emberek közé megyek vele, érzem magunkon a tekinteteket. Nézni lehet, érinteni nem - ahogy Clarissa mondta a szülinapjakor. Bár ha itt tartunk Abby engem ma megérintett, így az átesett a határon. Mégis mit gondolt magáról az a nő? Sértő felém, amiért azt hitte, van nálam esélye.

- Megmagyarázod mi volt ez a Romban? - szólalt meg végre először, már a lakásomba sétáltunk be és megfordulva a tengelye körül, felnézett rám. Mélyen a szemébe nézve láttam, hogy tart a válaszomtól és igaz nem miattam volt az az egész, de akkor is bűntudatom támadt.
- Tudom, hogy nézett ki, amit láttál, de biztos lehetsz benne, hogy semmi nem történt. Rám mászott a csaj, leállítottam és ki is jöttem. Soha a büdös életben nem lennék képes megcsalni téged - válaszoltam határozottan, miközben lassan megemeltem a kezem, hogy végigsimítsak az arca puha bőrén. Nem húzódott el. 
- Rád mászott? - ráncolta a szemöldökét.
- Ühüm, rendesen rákérdezett, nincs-e kedvem valamihez és már gombolta is ki az inget - ingattam a fejem.
- Az a buta, hát persze, hogy azért bánt engem, mert féltékeny. Az ő ronda pasija a nyomodba sem ér és bejössz neki, hogy nem jutott ez eszembe eddig?! - csapott a homlokára. Vissza kellett fognom magam, hogy ne mosolyodjak el a hirtelen megkeményedő arca miatt, de aztán eljutott az agyamig mit mondott és megfeszültem.
- Bánt téged? - ráncoltam a szemöldököm most én. Hirtelen még idegesebb lettem a pultosra.
- Szidott a hátam mögött, azt még te is hallottad. Aztán személyesen is lenézően beszélt egyszer, plusz hozzátette, hogy ha változik majd a testem vagy megunod, vagy rájössz milyen "királynő" vagyok, majd jól elhagysz. Akkor nem tudtam hova tenni te hogy jöttél a képbe - válaszolta végre összetetten, s közben lehajtotta a fejét és elkapta rólam a tekintetem. - Nem mondtam el me..
- Miért nem mondtad el? Miért nem kommunikálsz velem, ha bánt valami? - vágtam a szavába kicsit erélyesebben.
Alig hittem a fülemnek. Engem soha nem érdekelt mit mondanak mások rólam, már csak ezért sem, mert az a nő látszik, hogy nem ismer engem egyáltalán. Az a része viszont rosszul esett, hogy Clarissa hallgatott róla, pedig látszott rajta, hogy zavarta és egy hülye bogarat ültetett a fülébe.
- Mert butaság és nem is kellene ennyire magamra vennem, de akkor is azt csinálom - ingatta a fejét. - Azt is hallottam, amit Zaynnel beszéltél.
- Mit?
- Hogy nem vagyok elég jó, mármint a kapcsolatban.
- Én tuti nem mondtam ilyet - válaszoltam, s az álla alá nyúlva megemeltem a fejét, hogy ismét a szemembe nézzen.
Fogalmam sincs ki pletykált vissza vagy mit, de már teljesen felemésztett a bűntudat, hogy az utóbbi napokban ő olyasmin agyalt, hogy ő nem elég jó nekem.
Ő minden, amire vágyom.
Minden ami kell.
- Nem te, de ő mondta, hogy olyan, mintha te többet tennél ebbe bele és félt téged, nem? Akkor csak oda lehet visszavezetni, hogy nem vagyok elég jó ebben. Sajnálom, én próbálkozom. Azt hittem ez elég és..
- Elég, minden tökéletes volt, amíg el nem kezdtél bezárkózni, de most már legalább értem miért tetted. Te tökéletes vagy nekem.
- Nem volt tökéletes, látod mindenki máshogy látja - hajtotta le a fejét. - Az utóbbi hetekben nagyon eltűnt az önbizalmam és megijedtem, hogy azért, mert összejöttünk, egyből elkezdtem elveszíteni magam. Mindenki beszél mindent és olyan, mintha én csak állnék középen és kapkodnám értetlenül a fejem. Abby is pont betalált azzal, hogy meddig akarsz te egyáltalán engem pont a Zaynes dolog után, és onnantól csak túlgondoltam és odáig jutottam, hogy nem merek a szemedbe nézni, mert félek, tényleg azt mondod, hogy túl sok velem a gond és a hidegség, neked nincs kedved ehhez - sóhajtott.