39

179 11 0
                                    

Lo'akot nem volt nehéz utol érni, ám amikor megláttam Payakant az ereimben azért kicsit megfagyott a vér, de mégis beindult a védelmező ösztönöm amikor a Tulkun fájdalmasan felordított, ugyanis eltalálták. Az uszonyában ott csipogott az az ördögi szerkezet. Lo'ak azonnal próbálta megnyugtatni, és segíteni neki, ám a távolban feltűnt egy hajó.

- Baszki.

Mind gyorsabbra vettük a tempót, és odaálltunk Lo'akhoz segíteni. Életemben nem gondoltam volna hogy pont Payakant fogom megmenteni, de hát az idők változnak, és ha tényleg igaz amit a többiek mondanak, és ő most már Lo'ak lélektestvére akkor én sem fogok csúnyán nézni rá, hisz családtag let.

A hajó egyre csak közeledett, de az a csipogó nem akart megmozdulni.

- Menj szólj apának, gyorsan.

Míg Lo'ak riadóztatta Jaket, mi eszeveszetten próbáltuk kitépni Payakanból a jelzőt, de az meg sem moccant. Neteyam szerzett egy kötelet, az ilukhoz kötve próbáltuk kihúzni, mire a jelző megmoccant. Még erősebben húzni kezdtük, mire megadta magát, és kijött, de itt még nem volt vége az egésznek, nem tudtunk fellélegezni, ugyanis a Démonhajó már túl közel volt hozzánk.

- Ti arra menjetek, én elcsalom őket- szólalt meg hirtelen Neteyam, és meg sem várva a válaszunkat elindult északnak.

A bennem lévő rossz érzés még erősebben marcangolni kezdett, de próbáltam nyugtatni magam, inkább én is menekülőre vettem, és a többiek után iramodtam. A növényzet sűrűjében próbáltunk megbújni, de sikertelenül, ugyanis még a víz alá is gépeket küldtek utánunk. Gyűlöltem azt az érzést hogy ilyen tehetetlen vagyok, és hogy menekülnöm kell ahelyett hogy megvédeném a szeretteimet, de nem szállhattam harcba egy darab késsel, egy egész hadsereg felfegyverkezett robottal szembe. Megpróbáltam én maradni leghátul, sorzárónak, de nem sikerült, a nagy bonyodalomban valahogy elvesztettem mindenkit a szemem elől, túl sűrű volt a növényzet, és túl nagy a fennforgás, és most az egyszer az élsz érvekre hallgattam és nem fordultam vissza, hanem amilyen gyorsan csak tudtam elmentem a helyszínről, hogy fegyvert szerezzek magamnak. A felszínre érve a sziklák mögött húzódtam meg, és hála a jó égnek apámék is megérkeztek.

- Tenery, ohh Eywara egyben vagy, hol vannak a testvéreid?

- Nem tudom elvesztettem őket amikor menekültünk.

Anyámnak nem volt ideje lereagálni amit mondtam, ugyanis Jake közölte hogy a hajón van Tsireya, és nekem ott elborult az agyam.

- Tenery, tessék ez még jól jöhet- adott nekem egy dárdát az egyik harcos

Jake nem akarta hogy mi is odamenjünk, de bennem már égett a vágy hogy leszámoljak velük, először meggyilkolják anyám Tulkunját utána a húgomat ejtik foglyul, nem érdemelnek ezek mást csak a halált. Az idegesség tombolt bennem, és csak még rosszabb volt hogy tétlenül kellett nyugton üljek, míg Jake elindult tárgyalni. Ám ekkor egy olyan dolog történt amit soha az életben nem gondoltam volna. Payakan kiugrott a vízből egyenesen a hajóra.

- Eywara...- tátottam el a számat, majd hirtelen az események annyira felgyorsultak hogy már csak apámy csatakiáltására eszméltem fel.

- AIAIAIAIAIAI- emeltem az égbe a dárdámat, majd alámerültem, és amilyen gyorsan csak tudtam megindultam a hajónak. A szemem előtt csak az lebegett hogy kiszabadítsam a testvéremet és a barátaimat, ez volt az első és legfontosabb, de nyílván nem segített a helyzeten az hogy a fehér hajam túlságosan kitűnt a vízből, és ezért hamar észrevettek és rám is kezdtek lőni. Az egyik lövés eltalálta Orphant, aki egyre csak lassulni kezdett.- Ne ne ne ne tarts ki kislány, nem lesz semmi bajod, ez csak egy kis karcolás- úsztam vele a sekély víz felé, majd biztonságba helyezve őt visszafordultam a még mindig felém lövő hajó felé. A vízbe ugorva úszva tettem meg azt a rövid utat, a hajóig, és már az sem érdekelt hogy komoly bajom is eshet, felugrottam rá és az első embert a dárdámra döftem. Sosem öltem még idáig, mégis abban a pillanatban mielőtt megtettem volna nem gondolkoztam hogy vajon jó e amit teszek. Megtettem. Láttam a többiek arcán a félelmet, nem számítottak rá hogy ilyen közel merészkedem, elmosolyogtam magam, hisz tudtam, most a kezemben tartom az életüket, és ezt ők is tudták, mert hiába egy pár pillanat erejéig fagytak csak le társuk halálakor, nekem annyi pont elég volt hogy a saját javamra fordítsam a helyzetet, és mindegyikőjükkel végezzek. Talán holnap a lelkiismeretem ordítani fog hogy mit tettem, és lehet soha nem bocsájtom meg magamnak hogy öltem, de most annyira nem érdekelt ez az egész, nagyobb volt bennem a harag, és az irányította az érzelmeim.

- Kell egy fuvar?- hallottam meg azt a hangot ami mindig vissza tud hozni engem a valóságba

- Menjünk szabadítsuk ki a testvéreinket.- fordultam felé

- Azt a kurva- tátotta el a száját

- Mi van?

- Lehet én vagyok túl morbit de nagyon sexi vagy így véresen, gyilkos tekintettel, mint egy istennő.

- Köszönöm vagy mi, de most ez nagyon nem jó alkalom a bókolgatásra, induljunk vagy szitává lőnek miket...

- Igaz bocsi tényleg, kapaszkodj.- kapott észhez a fiú.

A hajóhoz érve sikerült úgy érkeznünk hogy senki nem látott meg minket. Tsireyaéket senki nem őrizte, így nagyon könnyű dolgunk volt. A fiúk még hülyültek is egymással egy kicsit.

- Gyorsan, húzzunk innen- szóltam miután kiszabadítottunk mindenkit,

- Nem, Gekkó a hajón van, ki kell hoznunk őt is.- szólalt meg Lo'ak- gyere már nem hagyhatjuk itt- szólt megint mikor látta Neteyamon a vívódást, aki végül beleegyezően bólintott.

- Én is veletek megyek.

- Nem túl veszélyes, te menj vissza a lányokkal.

- Nem, meg tudom védeni magam- indultam meg Lo'ak után.

- Ezek a nők tönkre tesznek...

A hajó hatalmasabb volt mint amilyennek gondoltam, tele folyosókkal.

- Figyeljetek, nagyon csöndben kell lenünk, nehogy meglássanak, mert akkor oda a meglepetés szerű rajtaütésnek.

Bólintva hallgattuk Neteyam szavait, mikor nekem hirtelen oldalból feltűnt valami mozgás, és még mielőtt a fiúk mozdulhattak volna, elhajítottam a dárdámat, egyenesen bele az ott lévő emberbe, aki lesből ránk akart lőni.

- Szerintem legyünk mozgásban- mondtam miközben letaszigáltam a holtestet a fegyveremről.

- Az én csajom- hallottam még Neteyam büszke kijelentését a hátam mögött.

Elindultunk be a hajó központja felé, ahol jobbnak láttuk egy idő után felmászni a gerendákra, mert a földön túl sok mindenki látott meg minket, és nehéz volt őket hangtalanul likvidálni. A vason való végigkúszás sem lesz a kedvenc sportjaim közé felírva, majdnem le is estem, mert nem bírtam tartani magam, de szerencsére nem lett semmi gond, és nem buktunk le.

- Oké pontosan kit is kell megmenteni?

- Azt a szőke félmeztelen fiút.

Mikor pont alattunk sétáltak el Neteyam minden teketória nélkül közéjük ugrott, mi meg természetesen követtük. Nem volt sok ember, de mindegyikünkre jutott legalább 3. Én amilyen gyorsan csak tudtam kezdtem leszedni őket, volt akit csak a korláton hajítottam át, mást meg leütöttem, de viszont volt akit leszúrtam. Közben a fiúk is végeztek a többi katonával, mikor is az egyik a fegyveréért nyúlt Lo'ak háta mögött.

- Lo'ak vigyázz.

A fiú hirtelen megfordult, és gondolkodás nélkül lőni kezdett eltalálva támadóját.

- Oké szerintem húzzunk innen.- szólalt meg az ember gyerek

Mind egyetértve követtük, és elindultunk le a tenger felé. A szívem a torkomban dobogott, legyőzhetetlennek éreztem magam.

- Kösz srácok.

- Éljük túl utána hálálkodj.- szóltam merthogy egy fegyveres Na'vi közeledett, és nem a mi csapatunkból.

- Futás.

Amilyen gyorsan csak tudtunk egy fal mögé mentünk, hisz ez már nem volt olyan poénos, az addig oké míg a nálam kisebb és rémültebb emberekkel harcolok, de mikor egy kiképzett Na'vi támad rám azért nem ugyan az...

- Ezt add ide- tépte ki a fegyvert Neteyam, majd lőni kezdett vele- fuss fuss fuss.

A fiúk futásnak eredtek, és én is utánuk akartam menni, de megtorpantam.

- Gyere már te is, ne maradj egyedül.

- Fedezlek, utánad megyek.

A maró rossz érzés belülről majd szét vetett, ordítani tudtam volna, de a fiúk után ugrottam a vízbe, ahol már ordítottam is, csak nem a belső fájdalomtól, hanem egy külsőtől. Lenézve a lábamra az eléggé csúnyán vérezni kezdett, de minden fájdalom ellenére fel tudtam úszni a felszínre.

- Eltalálták a lábam...  

Áradat(Avatar ff.)✔️   ❗️átírás alatt❗️Where stories live. Discover now