Az utolsó labda |Bakugo Fanfiction - Befejezett|

46.

  – Édesanyád Ketsubutsu! – ordította le valaki a nézőtérről, a mi csapatunkból, de nem tudom, hogy ki.

  – Direkt csinálta – suttogtam egyre mérgesebben.

  – Bocs, haver! – kiabálta a pitcher Katsukinak.

Katsuki dühös pillantások mellett tűrte, hogy mindez megtörténjen. Nem tehetett semmit, különben ő kerülne bajba.

  – Dobóhiba! – kiabált a bíró.

A labda visszakerült a pitcherhez és miután vártak kicsit, a bemondó ismét jelzett. Nagyon féltem, hogy ismét megcélozzák Katsukit, de ehelyett más aljasságot követtek el ellene. Jól tudtam, hogy milyen labda az, amit a lila hajú pitcher dobott. Egy changeup volt. Katsuki azonnal ledermedt, a labda pedig belement Atsushi kesztyűjébe. Ütőhiba volt. És nem az első...
  Nem gondoltam volna, hogy ez komolyan meg fog történni, de ezt követően Katsuki csak changeup–ot kapott, aminek az lett a következménye, hogy kiesett. A Ketsubutsu kiejtette Katsukit. Amint ez megtörtént, Katsuki idegesen kezdett el lefelé jönni a pályáról. Habár ez nem volt teljesen szabályos, nem a többiek felé, hanem a kispad felé haladt. Útközben eldobta maga mellé az ütőt, a védősapkát leszedte a fejéről, összeborzolta a haját és levágta azt is a földre. Aggodalmas érzésekkel indultam meg, ahogy odaért hozzánk, ő viszont nem lassított.

  – Menj arrébb! – emelte meg rám a hangját, mire ledermedtem.

Ő kikerült azonnal, lendületből felkapott egy kulacsot a pad mellől, levágódott a padra, kinyitotta a kulacsot és az egész tartalmát (ami hideg víz volt), elkezdte a fejére önteni. Oldalra pillantottam és láttam, hogy oldalt, az arcán lefolyó vízzel, kicsit megdörzsöli az arcát. Amint kifogyott a víz, ő maga mellé vágta a kulacsot. Őt kezdtem el nézni, míg fel nem emelte rám a tekintetét. Annyira csúnyán, szúrósan és idegesen nézett, hogy picit megijedtem tőle és a víz is levert.

  – Bakugo, menj vissza – szólt oda neki Fat Gum.

  – Hagyjon békén – vágta oda neki Katsuki.

  – Bakugo, menj vissza – szólt rá ezúttal az edző.

  – Ne szóljon hozzám! – kiabált Fat Gumra a fiú.

  – Katsuki, velem te ne kiabálj! – állt elé Fat Gum mérgesen és lenézett rám.

  – Minek menjek vissza?! Miért?! – állt fel lendületből a szőke hajú fiú, mire Fat Gum hátra hőkölt kicsit. Katsuki az arcára nézett és olyan volt, mint aki kezd kicsit megroppanni – Atsushi baszogat, a csapattársa fejbe akart dobni labdával és direkt changeup–ot dobnak! Nem fogok visszamenni! – ordított az edzőnkre.

Katsuki, a kiabálását követően, elkezdte kapkodni a levegőt, szemei könnyesek lettek, arca megtört és a mellkasa egyre jobban emelkedett fel és le. A légzése egyenletlen lett és erősebben kezdett el a levegő után kapkodni.

  – Katsuki, shh, hé –léptem hozzá azonnal és lenyomta a vállánál fogva a padra, majd leguggoltam elé. Egyik kezemet az arcára tettem, míg a másikkal megfogtam a kezét. Ő görcsösen kezdte el szorítani a kezemet és éreztem, hogy az egész teste megfeszül – Shh, kérlek, nézz a szemembe – simogattam meg az arcát, de közben a saját hangom is remegett az ijedségtől. Nem akartam, hogy pánikrohamot kapjon – Picim, itt vagyok – Katsuki lélegzetvétele szaporább lett, szemeit hirtelen zárta össze, amiből kifutottak a könnyei. Egyik pillanatról a másikra tört össze és lett sebezhető. Úgy, hogy ez nem volt rá jellemző.

  – Félek – nyögte ki egy hirtelen szusszal.

  – Itt vagyok, csak én vagyok itt. Fat Gum is itt van, de most csak rám figyelj. Érzed, hogy mennyire kellemes meleg van? Próbálj meg lassabban lélegezni és beleszippantani ebbe a kellemes, májusi melegbe. ha vége lesz a meccseknek, akkor elmegyünk piknikezni. Jó? Csak kettesben – csuklott el a hangom aggodalmasan, miközben tapasztalatlanul is, de azon voltam, hogy segítsek a barátomnak.