Elsütött Remény

15

Charles Leclerc
01.21

Nem tudom elhinni, hogy Lando képes volt vele ilyet tenni. Azt tudtam, hogy régebben volt valamilyen barátnője akit végül nem mutatott be, de azt hittem hogy csak egy újabb jelentéktelen lány. Csak azt nem értem, hogy ők hogy találkoztak. És hogy neki vajon elmondta-e Martina hogy miért tart magánál fegyvert. Ezt mindenképpen meg kell tőle kérdeznem.

Miközben sétáltam vissza az épülethez, azon gondolkodtam, hogy ez az előbbi pasi ki lehetett. Látszólag nálam is idősebb volt, úgy huszonhétre saccolnám. Nem tudom, hogy kije lehet, de az egyszer biztos hogy Martina az ég világon semmit sem akart tőle. Még jó hogy utána mentem. Azt sem gondoltam volna, hogy Lando miatt képes volt bántani magát. De valószínű hogy nem kevés időt voltak együtt, mert nem hiszem hogy néhány hónap után képes lett volna ilyen szinten kárt tenni magában. És az összes közül az lepett meg a legjobban, hogy már majdnem két éve nem sírt. Hogy lehet valaki ilyen erős?

Ahogy visszaértem az épületbe, az ajtóval szemben ült a Lando és Carlos a bárpult belseje felé fordulva. Közelebb sétáltam hozzájuk, és leesett, hogy Lando számára sem lehetett jelentéktelen lány. Sőt. Visszaültem melléjük, és egy whiskys pohár volt ott. Lando előtt. Hűha!

-Ne nézz rám, és sem tudok semmit! Nem mondta el!-emelte fel maga elé védekezően a kezeit Carlos. Hiába majdnem hogy legjobb barátok, ezek szerint nem eléggé. Vagy csak Lando titkolózik.

-Charles, honnan ismered?-fordult felém könnybe lábadt szemmel.

-Szicíliában találkoztunk. Ő mondta el hogy Charlotte megcsalt.

-Chh, hát persze. Az érzelmek embere.-mondta ki lenéző hangnemmel.

-Miért, te honnan ismered?-vontam kérdőre. Nehogy már ő legyen megsértődve!

-Az mindegy. Csak bántani fog Charles, hidd el!-emelte feljebb a hangját.

-Tina.-szólalt meg Carlos is.

-Igen, ez a neve Carlos.

-Martina.-köhécseltem helyesbítés közben.

-Neked mi a franc bajod van?!-állt fel Lando, és már majdnem hogy kiabált.

-Velem jössz!-ragadtam meg a csuklójánál fogva, és kivezettem az épület elé, hogy Carlos ne hallja.

-Na mi van, csak nem véded?-nevetett ki szarkasztikusan.

-Lando, vágdosta miattad a karját!-ejtettem ki halkan, de mégis ingerülten. Ahogy kimondtam, egyből abbamaradt a gúnyos mosolya. Teljesen megdöbbent.

-Mi...micsoda?-komolyodott meg, és oldalra nézett, hogy biztosan nem-e hallotta valaki.

-Hihetetlen vagy.

-Akkor gondolom tudod hogy jártunk.-kezdte el a földet bámulni.

-Igen. És meddig?-kérdeztem rá. Nagyon kíváncsi voltam hogy mennyi idő kell ahhoz hogy valaki képes legyen véget vetni az életének csak egy kapcsolat miatt.

-Másfél évig.-válaszolta egyhangúan. Tizenhat éves volt Martina?!-De ne értsd félre, a korától függetlenül nagyon vigyáztam rá!

-Ha valaki egy húsz évessel jár gyerekként, szerintem ez elvárható.-húztam el a szám.-Lando, beszélnetek kell.

-Nincs miről.

-Biztos hogy van. És Carlos hogy-hogy nem tud róla?

-Csak annyit tud, hogy volt egy lány akivel nem alakultak jól a dolgok és ezért szétmentünk. És kérlek ne mondd el neki!

-Nem fogom.

-Helyes.-bólintott, és faképnél hagyott. Visszament az épületbe, és megint leült Carlos mellé. Az egészet láttam, mert üvegből volt a „fal".

Martina Morelli
01.21

Teljesen kikészített ez az egész. Elsőnek Lando utána Raffaele, és még Charles is. Nem mintha bántam volna, hogy az utóbbi személy megjelenjen, de akkor is. Nekem ez már sok volt. Vissza akartam sétálni az épületbe apáékhoz, de a biztos lépteimet csak az étterem bejárati ajtajáig tudtam megtartani. Már amennyire biztosak voltak. Charlest észrevettem az épület előtt állni, de vele nem tudtam foglalkozni abban a pillanatban. A második probléma Lando volt, aki a bárszékből kifordulva végig engem nézett. A harmadik bökkenő pedig Raffaele volt. Esélyem sem lett volna apáékhoz odamenni, mert elállta az odavezető utat. Nehéz döntés. Melyiket válasszam? A fiút, akinek tönkretettem a kapcsolatát, és még aznap este meg is csókoltam, az exemet, aki pedig az én életemet tette tönkre, vagy netán azt a férfit, aki a jövőbeli férjem lesz, és ráadásul még nemrég meg is akart erőszakolni. Kilátástalan a helyzetem. Ahogy lépdelni kezdtem az ajtó felé, Lando felállt. Azt gondoltam, hogy hátha Raffaele eláll az utamból, és ez által oda tudok jutni az asztalunkhoz.

-Tina!-szólt utánam Lando, és egyből a nyomomba ért.-Kérlek, had beszéljünk!-jött utánam. És az idős pasinak, alias Raffaele-nek esze ágában sem volt tágítania az ajtótól ami átvezet a mi asztalunkhoz. Tudtam, hogy ebből nincs kiút.

-Ne hívj így!-förmedtem rá.-Egy percet kapsz!-szólaltam meg idegesen, mire csak bólintott. Egy folyosóhoz vitt, ami a mosdókhoz vezet. Én csak szótlanul követtem.

-Tina, had magyarázza...-próbálta megfogni a kezem.

-Ne érj hozzám! És a nevem Martina.-néztem el a válla fölött, hogy még csak véletlenül se kelljen a szemébe néznem. Nem vagyok rá képes.

-Mutasd az alkarod!-utasított erélyesen. Csak azt ne...

-Nem!

-Te komolyan bántottad magad miattam? Tina, én annyira sajnálom...-csuklott el a hangja, és könnyes lett a szeme.

-Ki mondta el?! Lando, ki árulta el?!-kiáltottam rá. Sajnos van egy tippem, hogy ki lehet az...

-Charles. De amúgy köztetek most van valami?-méregetett. Hihetetlen, hogy képes volt elárulni!

-Emlékszel, amikor a tizennyolcadik születésnapomon nem voltál ott? Majd amikor hajnalok hajnalán hazaértél teljesen részegen, és megkérdeztem hogy hol voltál, akkor azt mondtad hogy semmi közöm hozzá.-kezdtem el töretlen hangon.

-Kérlek ne...-nézett rám könnyekkel teli szemekkel.

-Utána megkérdeztem még egyszer hogy hol voltál.-töröltem le egy könnycseppet.- A képembe mondtad, idézem; egy buliba voltam, és megdugtam egy másik lányt. Majd ezek után ott hagytál.-néztem végre rá. Azt hiszem nehezen veszem a levegőt...

Ha tetszett, hagyj magad után egy csillagot és egy kommentet!❤️