Áradat(Avatar ff.)✔️ ❗️átírás alatt❗️

12

Az Iluk partjához közeledve már messziről hallatszódott az öcsém és a haverjainak a hangja, nekem pedig nagyon rossz előérzetem támadt. A fiúk valamiért nagyon vidámak voltak, és ami még rosszabb nem volt velük Lo'ak, pedig Neteyam szerint Aonungot kereste.

- Aonung, csak hogy megvagy, beszédem van veled. Fiúk pucolás, most- néztem Rotxoékra komoran.

- Nincs kedvem most beszélni, hagyj békén.- indult volna el

- Nem- állítottam meg a vállánál fogva- most szépen leülünk és megbeszéljük a dolgokat.

- Akkor én nem is zavarnék, de előtte elmondanád hol van az öcsém?

- Nem tudom- válaszolta Aonung, de én azonnal kiszúrtam hogy hazudik.

- Pedig állítólag elment bocsánatot kérni tőled a bunyó miatt, mellesleg én is tartozom egy bocsánat kéréssel.

- Nincs gond- hajtotta le a fejét.

- Na jó mi folyik itt, te valamit titkolsz.

- Nem tudom miről beszélsz.- válaszolt egyre furábban.

- Aonung , baba korod óta melletted vagyok, még a görbe láb újadat is ismerem, ne próbálj nekem hazudni mert úgysem tudsz.- förmedtem rá.

- Jól van na, a zátonyon túl voltunk, és jött velünk a testvére- biccentett Neteyam felé- meg akartuk viccelni és otthagytuk, de biztos mindjárt itt lesz ő is.- fakadt ki

- HOGY MIT CSINÁLTATOK? Ti normálisak vagytok, tudod nagyon jól hogy apa megtiltotta hogy a zátonyon túlra menjünk egyedül, főleg most, hisz Payakan még erre van. Abba nem gondoltál bele hogy Lo'ak egy erdei, nem olyan jó úszó, és ha megtámadta valami?

- Sajnálom, tényleg csak egy viccnek szántuk- sütötte le a szemét szégyenkezve.

- Sajnálhatod ha az öcsém miattad fog meghalni, már mindjárt besötétedett, és még sehol sincsen- mondta idegesen Neteyam, és láttam rajta hogy most legszívesebben behúzna egyet Aonungnak.

- Hey nyugi, a verekedéssel nem oldunk meg semmit- léptem oda hozzá, és megfogtam az ökölbe szorított kezét- biztos nem lesz semmi baj, de most ne tétlenkedjünk, te vidd el apádhoz az öcsémet, számoljon be neki is a tettéről, én addig elmegyek és szólok az én apámnak, hogy küldjön ki egy csoportot a testvéred keresésére.

- Rendben- indult el az otthonuk irányába, közbe erősen tolta maga előtt az öcsémet.

Én is azonnal elindultam apám keresésére, de mivel a vízben azért jóval gyorsabb vagyok főleg Orphan segítségével egy kettő sikerült apám nyomára bukkanom. Épp anyámmal és az idősekkel beszéltek valamit, és bár ilyenkor nem illik zavarni, ez az eset most fontosabb volt.

- Látlak benneteket, és elnézést a zavarásért.- biccentettem.

- Tenery most nem alkalmas...- nézett rám csúnyán apám.

- De apám baj van.

- Mi történt?- állt fel azonnal.

Elmeséltem neki mindent ami a parton történt, mire idegesen indult a Tsurakok felé, hogy összehívja a harcosait, és kiküldjön egy kisebb csapatot a fiú keresésére. Eközben már a Sully család is a parton volt.

- Sajnálom ami történt Jake- lépett oda hozzá apám

- Csak találjuk meg épségben a fiamat.

- Aonung, gyere ide most- folytatta idegesen- mégis hogy gondoltad hogy kiviszel egy erdeit a zátonyon túlra, ráadásul felnőttek nélkül utána ott is hagyod? Tudod nagyon jól hogy odakint Akulák is vannak, ráadásul még a gyilkos is a közelben járkál.

- Tenery már leszedte a fejem ez miatt, és sajnálom...

- Sajnálhatod is, mert nagy büntetést fogsz kapni.

Eközben a távolban láttuk hogy a csoport amit apám kiküldött épp jön visszafele. Tisztán lehetett látni hogy az egyik harcossal van Lo'ak. Jake azonnal kiszaladt a mólóra, hogy ellenőrizze fia épségét, aki hála Eywanak jól volt. Neytiri már kevésbé volt ilyen gondoskodó, ő inkább idegesen jött oda. Nem bírtam visszafogni a vigyoromat, hisz annyira szemen szúrt a párhuzam az ő szülei és az enyémek között, nálunk is mindig apánk volt a féltőbb, és nyugodtabb, míg anyánk a megöllek de szeretetből teszem típus.

- Az én ötletem volt Aonung le akart beszélni róla- szakított ki a gondolataimból Lo'ak hangja.

Meglepődve nézetem a fiúra majd az öcsémre, aki ugyan úgy nem tudta hova tenni a dolgot.

- Igazat mondott?

- Aonung mégis mit képzeltél? Miért vállaltad magadra?

- Én- én csak...

- Hagyjátok már szegényt, majd én beszélek vele, szerintem amúgy is ennyi izgalom elég lesz mára mindenkinek...

A szüleim tudva hogy a választ nem fogják már megkapni úgyse a kérdéseikre, inkább elengedték az öcsémet, aki hálásan nézett rám.

- Köszönöm.

- Ne nekem, hanem Lo'aknak, ő az aki most kihúzott a csávából, és szerintem tartozol egy bocsánat kéréssel neki.

- Igazad van, de szerinted szóba állna még velem?

- Menj és próbáld meg.- mosolyogtam rá bátorítóan.