love differently || jikook ff ✓

twenty-ninth

A Seorina-val való kisebb vitánk annyira fel dühített, hogy kénytelen voltam össze pakolni, s Subin-al az oldalamon el indulni Jungkook-hoz. Persze a nőnek egy szót sem szóltam arról, hogy hová tartok, de úgy gondoltam, hogy nagyon is jól tudta merre megyek. Nem kellett meg kérdeznie.

-Szia, Édes!-Csókolt ajkaimra, ahogy ajtót nyitott, majd aztán Subin-hoz is le guggolt, hogy egy apró puszit tudjon a feje búbjára hinteni.-Bent van Jungwoon is, menj nyugodtan!-Simított végig kis karján, míg pici lányom nevetve tapsikolni kezdett, s aztán már szaladt is befelé, hogy meg keresse a kisfiút.-Mesélj, mi történt?-Nézett rám aggódva a fekete hajú, s bentebb is terelt a lakásban, hogy a konyhában tudjon nekem egy forró teát készíteni.

-Anyámék, anyósomék és Seorina.-Sóhajtottam egy nagyot, míg Jungkook horkantva szemet forgatott, s fejét kezdte csóválni.

-Tudtam, hogy az a nő előbb vagy utóbb robbanni fog. Az ebéd sem sült el túlzottan jól, azt hiszem nem igazán kedvel.-Húzta száját, majd aztán tette le elém a bögrét, s kérdezte meg, hogy mennyi cukrot tegyen bele.

-Nem tudom, hogy mi baja, különben neki sem volt jó, hogy egy hazugságból fel épített házasságban élt. Inkább örülne annak, hogy végre ő is szabad lehet és én is.-Puffogtam magamban, majd köszöntem meg a teát.

-Örül neki, csak nem így.-Ült le mellém.-Hiába lehet a kapcsolatotok nyílt, attól függetlenül még kalitkába vagytok zárva. A házasság ugyan úgy él, a szüleitek ugyan úgy bilincsben tartják a kezeiteket. Szerintem neki ebből van elege.-Gondolkodott a fekete hajú, míg én csak sóhajtva támasztottam meg fejemet.

-Akkor mégis mit kéne csináljak?-Tártam szét karjaim kétségbeesetten, a fekete hajú pedig óvatosan combjaimra simított.

-Seorina mit mondott neked?

-Hogy el akar válni. Hivatalosan is.-Rántottam vállat, s persze ezzel meg is leptem az előttem ülőt, hisz' hatalmas szemekkel nézett rám, s egy pillanatig meg sem tudott szólalni.

-Hát..Erre nem egészen számítottam, azt hittem, hogy majd valami ésszerű megoldást talál. Nem túl feltűnő, ha el váltok? Mit fogtok mondani a szülőknek? Ráadásul Seorina-nak fontos a pénz, ha szét mennétek, akkor egy csomó mindent bukna, nem?-Kérdezte értetlenül, melyre' csak helyeslőn bólogattam, viszont vészjósló tekintetem övébe fúrtam.

-Tudom, hogy Seorina milyen és azt is, hogy tervezget valamit. Nem fogja annyiban hagyni, hogy együtt is maradjunk és még pénzt is bukjon.-Ráztam fejemet.-Nem sokára le csap.-Jelentettem ki, mire a férfi csak megrökönyödve nézett maga elé, s aztán sóhajtott egy nagyot.

-Rendben, nincsen semmi baj! Valamit ki fogunk találni, ne aggódj! Most az a lényeg, hogy egy kicsit meg nyugodj. Gyere! Nézzük meg a csöppségeket!-Fogott mosolyogva a kezeimre, míg én egy halvány ajak görbületet varázsoltam magamra, s hagytam, hogy a férfi magával rángasson a nappaliba. Viszont meglepetten vettük tudomásul, hogy a két kis lurkó el aludt a földön. Végülis már ötöt ütött az óra, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar ki is dőlnek.

-Tegyük őket a kanapéra?-Néztem a fekete hajúra, viszont Ő csak fejét rázta, s aztán Jungwoon-t karjaiba kapta, míg én ugyan ezt tettem Subin-al.

-Vigyük őket a vendég szobába, ott szokott aludni Jungwoon is.-Indult meg célirányosan, én pedig követtem is, hogy valóban ágyba tudjuk tenni a két kis álom szuszékot. Jól be takartuk őket, s egy-egy homlok puszi után már hagytuk is őket aludni.

-Film?-Javasoltam a fekete hajúnak, ám Ő csak kaján vigyorral a képén lépett hozzám közelebb, hogy két kezét derekamra tudja vezetni, s aztán nyakamba csókolva préselte testét az enyémnek.