*Jungkook pov.*
Reggel 6-kor keltem az ágyamban fekve, nem egyedül. Lenéztem, és megláttam az aranyosan szuszogó Jimint. Valami iszonyatosan édes volt! Haja a szemébe lógott, feje a mellkasomban volt. Egyik keze a pólóm alatt, a hasamon, a másik a feje alatt volt. Térdeit szorosan felhúzta a hasához, ezzel magzatpózt felvéve. Nem volt szívem felkelteni. Viszont szegénynek suliba kell mennie, és nem akarom, hogy elkéssen.
Kisimítottam tincseit a szeméből, és finoman megcirógattam puha, fehér arcocskáját. Lassan felnézett rám, azzal az aranyos, csokibarna szemeivel. Láttam íriszeiben a kérdést, miszerint miért keltettem fel.
- Menned kell suliba. - adtam választ, közben már elengedtem, és felültem törökülésbe.
- Nem akarok. - átfordult a másik oldalára, továbbra is magzatpózban, mire elmosolyodtam. - Itt akarok maradni.
- Elhiszem, de ha nem akarsz megbukni, akkor el kell menned.
- Csak ma. - felém fordult, és felkönyökölve bociszemekkel nézett rám.
- Ne nézz így rám. - elnéztem máshova, hogy ne legyen rám hatással. Mégis a szemem visszakívánkozott Jimin arcára. - Hiába nézel így, akkor sem engedem, hogy itthon maradj.
- Naa, kérlek. - állát a vállamra helyezte, és úgy bámult a szemembe. Az egésztől elöntött hirtelen a forróság. Nyeltem egy nagyot, és úgy néztem az óriás, csokibarna szemekbe, amik teljesen elnyeltek. Elnyílt ajkakkal figyeltem az engem csendben kérlelő fiút. Elnéztem volna, de nem ment. Vonzotta a tekintetemet az arca.
- Nem tudok ellenállni a bociszemeknek. - fordítottam el sóhajtva a fejem.
- Ezaz. - elvette a fejét a vállamról.
- De akkor is mész suliba.
- Mi van?? Miért?
- Mert nem akarom, hogy megbukj. Gyere, szerzek neked ruhát. - felálltam, és a fiú csuklójára fogva kezdtem húzni a szobájába.
- Dehát van ruhám. - mondta, miután leültettem az ágyra.
- Tudom, összeállítok neked valami szexit. - ezzel kinyitottam a szekrényét, és kezdtem keresgélni.
- Nem öltözök jól?
- De, igen. Csak most én választok ruhát neked. - böktem kicsit az orrára, majd visszafordultam a szekrényhez.
A bútor tele volt ruhákkal. Másabbnál másabb színek, anyagok, minták. Végül előkaptam egy feszülős fekete farmert, egy sötétszürke-piros kockás inget. Ezeket odaadtam Jiminnek, hogy vegye fel. Elvette, és megindult kifelé, mire elé álltam.
- Hova, hova?
- A fürdőbe. - mondta kissé remegő hanggal.
- Szégyenlős vagy? - kérdeztem mosolyogva, karba tett kezekkel.
- Igen, egy kicsit. - dadogta lehajtott fejjel.
- Előttem nem kell. Na, kapkodd fel a ruhákat.
- De ne nézz ide, jó? - bólintottam, és elfordultam. Gondoltam rá, hogy kukucskálok egy kicsit, de nem akarom szegényt megsérteni. Vártam egy darabig, míg nem szól, majd megfordultam. Elégedetten mértem végig a fiút, aki erre elpirulva fordította el a fejét.
- Kis paradicsom. Na, pakolj, aztán elviszlek.
- Elviszel suliba? - kérdezte értetlenül.
- Ha szeretnéd. - rántottam meg egy vállam. Erre a fiú elmosolyodott, és bólintott egyet. Rohadt aranyos tud lenni.
YOU ARE READING
A Bébiszitter
Teen FictionJeon Jungkook egy 22 éves bébiszitter, aki remekül végzi a dolgát. Egy nap viszont kap egy 1 hónapos munkát, ami eddigi legnehezebb feladata lesz. Vajon sikerül neki elvégezni, vagy beleőrül a feladatba?