28.

646 54 7
                                    

*Jungkook pov.*

Reggel 6-kor keltem az ágyamban fekve, nem egyedül. Lenéztem, és megláttam az aranyosan szuszogó Jimint. Valami iszonyatosan édes volt! Haja a szemébe lógott, feje a mellkasomban volt. Egyik keze a pólóm alatt, a hasamon, a másik a feje alatt volt. Térdeit szorosan felhúzta a hasához, ezzel magzatpózt felvéve. Nem volt szívem felkelteni. Viszont szegénynek suliba kell mennie, és nem akarom, hogy elkéssen.

Kisimítottam tincseit a szeméből, és finoman megcirógattam puha, fehér arcocskáját. Lassan felnézett rám, azzal az aranyos, csokibarna szemeivel. Láttam íriszeiben a kérdést, miszerint miért keltettem fel.

- Menned kell suliba. - adtam választ, közben már elengedtem, és felültem törökülésbe.

- Nem akarok. - átfordult a másik oldalára, továbbra is magzatpózban, mire elmosolyodtam. - Itt akarok maradni.

- Elhiszem, de ha nem akarsz megbukni, akkor el kell menned.

- Csak ma. - felém fordult, és felkönyökölve bociszemekkel nézett rám.

- Ne nézz így rám. - elnéztem máshova, hogy ne legyen rám hatással. Mégis a szemem visszakívánkozott Jimin arcára. - Hiába nézel így, akkor sem engedem, hogy itthon maradj.

- Naa, kérlek. - állát a vállamra helyezte, és úgy bámult a szemembe. Az egésztől elöntött hirtelen a forróság. Nyeltem egy nagyot, és úgy néztem az óriás, csokibarna szemekbe, amik teljesen elnyeltek. Elnyílt ajkakkal figyeltem az engem csendben kérlelő fiút. Elnéztem volna, de nem ment. Vonzotta a tekintetemet az arca.

- Nem tudok ellenállni a bociszemeknek. - fordítottam el sóhajtva a fejem.

- Ezaz. - elvette a fejét a vállamról.

- De akkor is mész suliba.

- Mi van?? Miért?

- Mert nem akarom, hogy megbukj. Gyere, szerzek neked ruhát. - felálltam, és a fiú csuklójára fogva kezdtem húzni a szobájába.

- Dehát van ruhám. - mondta, miután leültettem az ágyra.

- Tudom, összeállítok neked valami szexit. - ezzel kinyitottam a szekrényét, és kezdtem keresgélni.

- Nem öltözök jól?

- De, igen. Csak most én választok ruhát neked. - böktem kicsit az orrára, majd visszafordultam a szekrényhez.

A bútor tele volt ruhákkal. Másabbnál másabb színek, anyagok, minták. Végül előkaptam egy feszülős fekete farmert, egy sötétszürke-piros kockás inget. Ezeket odaadtam Jiminnek, hogy vegye fel. Elvette, és megindult kifelé, mire elé álltam.

- Hova, hova?

- A fürdőbe. - mondta kissé remegő hanggal.

- Szégyenlős vagy? - kérdeztem mosolyogva, karba tett kezekkel.

- Igen, egy kicsit. - dadogta lehajtott fejjel.

- Előttem nem kell. Na, kapkodd fel a ruhákat.

- De ne nézz ide, jó? - bólintottam, és elfordultam. Gondoltam rá, hogy kukucskálok egy kicsit, de nem akarom szegényt megsérteni. Vártam egy darabig, míg nem szól, majd megfordultam. Elégedetten mértem végig a fiút, aki erre elpirulva fordította el a fejét.

- Kis paradicsom. Na, pakolj, aztán elviszlek.

- Elviszel suliba? - kérdezte értetlenül.

- Ha szeretnéd. - rántottam meg egy vállam. Erre a fiú elmosolyodott, és bólintott egyet. Rohadt aranyos tud lenni.

A BébiszitterWhere stories live. Discover now