31. fejezet (18+) - Új emlékek

130 12 3
                                    

Kedves Olvasóim!

Igen, egy újabb felnőtt tartalommal jöttem nektek, de súgok: aki nem szeretné elolvasni, az csak Molly szemszögéig jusson el. Ugyanis onnantól kezdődik az "esti mese felnőtteknek". 😅 😉

Most egy kicsit hosszabb időre hagylak magatokra Benneteket. Még ihletet, valamint erőt kell gyűjtenem az elkövetkezendő és lezáró fejezetekre.

Most is szívesen várom észrevételeiteket, véleményeiteket a történettel kapcsolatban.

Sok Puszi Nektek!

---------------------------------------

*Derek szemszöge*

Akartam őt. Olyannyira, hogy azt hittem - a sok szörnyű dolog ellenére -, megint lehet egy csodásan eltöltött éjszakánk. Nálam is beütött a teljes képzavar. Már nem tudtam, mi a valóság, és mi nem az. Dühös voltam, szomorú, és egyben magányos is. Elvesztettem azt a lányt, aki már régóta sokkal többet jelentett számomra, mint holmi védencet. Valóban elvesztettem volna? És a közös gyermekünk? Ugye ő nem...?

-  Molly, kérlek, figyelj rám! – ráztam meg lágyan a zokogó lányt vállainál fogva. Tekintetem ide-oda ugrált idegességemben az arca és a hasa között. - Ugye a babánknak nem esett baja? Kérlek mondd, hogy legalább őt nem bántották! - Az ereimben csak úgy lüktetett a vérszomj.  Muszáj volt visszafognom magam, mert ha nem teszem, a végzős bál egy hatalmas vérfürdőbe fog torkollni.

- Baba? Milyen baba? - kérdezte kikerekedett szemekkel. - Terhes vagyok? Van egy ... van egy közös...? - Olyannyira sokkos állapotba került, hogy lassan álló helyzetében görnyedt össze. Úgy tűnt, mintha erős fájdalmakkal küszködne.

- Rá sem emlékszel? - Jött az újabb borzalmas felismerés. Lehet, azért törölték az emlékezetéből őt is, mert... ? Az is lehet, hogy... ? Istenem, kérlek, csak ezt ne tedd velünk!

- Van egy babánk? - Egyfolytában csak ezt az egy kérdést hajtogatta, miközben próbáltam óvatosan kivezetni a bulizó tömegből. 

Laurát láttam meg hirtelen a bejáratnál: aggódó tekintettel meredt ránk. Jobbkor nem is jelenhetett volna meg. Szükségem volt a segítségére. Pillanatokon belül Tyler is ott termett, és már ketten támogattuk Mollyt kifelé menet. Néhány diák kikerekedett szemekkel vizslatott minket, ahogy elhaladtunk mellettük, de szerencsére csak azt hitték az alkohol ártott meg a szőke lánynak.

- Csak tarts ki! – súgtam oda Mollynak. Tyler hirtelen felém kapta a fejét.

- Mi történt vele?

- Teljesen sokkot kapott – vettem egy mély levegőt, majd folytattam: - Semmire sem emlékszik.

- Hogy érted azt, hogy semmire? - hadarta Tyler.

- Rám, a babára... velünk kapcsolatban abszolút semmire. Én ezt nem értem – tettem hozzá halkan, majd egy szúró fájdalmat éreztem a mellkasomban, aminek következtében megbotlottam. Nővérem időben elkapott.

- Derek, minden rendben veled?

- Kérlek, hívd Emilyt! Szükségünk van Dr. Bischopra! Tudnom kell, hogy... hogy... - Mi ez az egész? Miért remeg minden végtagom? 

- Derek? – szorította meg felkaromat erősen Laura. Nehéz volt úgy támogatnia, hogy közben Molly teste is majdhogynem kicsúszott a kezeim közül. Még szerencse, hogy Tyler is velünk volt. - Hívom máris, csak el ne ess itt nekem! Mindjárt kint vagyunk a parkolóban.

Bloodlust - Vérszomj (Magyar Derek Hale fanfiction I.)Where stories live. Discover now