You Ling Jiu Dian (regény)

1. Fejezet avagy csapda

Shi Feisha már a türelme végét járta.
A karácsonyi vacsorának csúfolt összejövettelen csak vegetáriánus étel volt ezt csak elviselte.
Minden dolgozói vacsora után be kell vennie néhány tablettát a gyomorégés ellen, tűrte.
Az irodai fénycsövek pislákoltak már hónapok óta, így olyan volt akkár egy diszkó, ezt is elviselte.
De mikor az aszisztense  egy vörös ternyérnyommal, sírva jött hozzá ott telt be végleg a pohár nála.
A pokolba a 7800 jüanos fizetéssel és az egy év utáni előléptetéssel, még  három nappal későbbi Hongkongi nyaralássa sem érdekli.
Megy és beletapos annak az alávaló, zsugori rohadék főnök képébe!

Wu Zhenjian bosszankodva azon törte a fejét, hogyan tudná jobban csökkenteni az alkalmazottakra költött összegett, hogy képes minden ember 3,7 jüan értékű ételt megenni minden étkezéskor. Mikor rátörték az irodájának ajtaját.

-Te szarházi rohadék kurva! - Mire felnézett Feisha már az asztalánál állt és tenyerét rá csapta.
-Huh? Hogyan? - egy ideig bambult mielőtt idegesen megszólalt.
- Tudod mi a karácsony?  Jézus születésnapja! Jézus és nem Buddha, akkor miért csak vegetáriánus kajánk van!? Mond te rohadék! - Feisha  feje forrt a dühtől, miközben a gallérjánál fogva rázta.
- Mert olcsó. - Zhenjuan úgy nézet rá mintha nyilvánvalónak kellene lennie.
- Tudta, hogy az irodai villanycső pislog már régóta?! Háromszázhatvanvalahány órát kellett a hülye villogó fény alatt ledolgoznom! Tudod te barom mennyit túlóráztam és mennyit romlott a látásom?!
- Ó! Hát javítási keret elfogyott a hónapra, de ráterhelhetem a következőre.
- Tudtál arról a marketinges őrült banyáról, aki megütötte az ÉN recepciósomat! A recepciósom! Nincs joga így bánni a beosztottaimmal, csak mert lefeküdt veled! Érted te rohadék!?
- Engem is megütött korában. Bár az a fenekem volt. Legközelebb megmutatom jó?
- Nem hiszem el, hogy lefekszel olyan valakivel aki az anyád lehetne. Nem látod azokat gigantikus koromsötét öregségi foltokat amik szinte felzabálják az pofáját!?
- Legalább ingyen van.
Feisha elengede és nyugottan azt mondta: - Kilépek.
- A három hónapos felmondási idött le kell töltenni, hogy legyen időm valakit találni a helyre.- Egy szuszra mondta Zhenjuan.
- Lemondok a havi fizettésemről.- mondta érzelemmentessen Feisha.
- Rendben elfogadva.- mondata azonnal.- a főnök.
Feisha rábámult és folytatta:
- Tudtad, hogy barom vagy?
- Közölted ma már párszor.
- És rohadék szarházi is.
- Ezt akkor mondat mikor bejöttél.
- Egyátalán nem zavar, hogy ócsárollak?
- Az önuralom és fegyelem embere vagyok.
- Elmegyek.
- Ha szobát akkarsz nyitni gyere bármikor adhatok csoportos kedvezményt.
Feisha megállt és egy útolsó gonosz pillantással hátra nézett mielőtt bezárta az ajtót:
- Egyébként felturtam az irodai helységet. Mindent ami lehetett összetörtem. Szerintem többet ér mind egy havi fizetésem.
Zhenjuan idegessen kirohant a szobából miközben ordított:
- Gyere vissza te seggfej! Legalább pár jüant fizess! Parancsolom, hogy gyere vissza! - Zokogott.

A kitörésnek az lett a vége,hogy munkanélküli lett.
A megtakarítássa egyre csak fogyott és amikor új állást keresett egy pénzügyi valságnak köszönhetőleg minden hirdetés ködé vált csakúgy mint az álmai.
Ezek után arrra is rájött, hogy a szálloda nemzetközi üzletlánc e  vagy sem esetleg, hogy a fizetés legalább 5000 jüan e vagy földszinti üzlett vezettő. Inkább, hogy magába foglalja e a szállást és legalább háromszori étkezést.
- Ó istenem adj nekem egy állást, ami szállást is biztosít!- kiálltotta Feisha az égbe.
- Tessék.
Egy újságott nyomtak a kezébe. Az előtte lévő öregre nézet aki őszintén roszabbul nézet ki mint ő.
- Nem olyan munkát akkartál ami szállást is biztosít?
Akkaratlanul is elvette és most, hogy közelebbröl is megnézte mind a négy oldalon úgyanaz a hirdetés volt. Alapvettően egy olyan hirdetés volt ami úgy nézet ki mint egy újság. Ezen a konkrét részleten nem volt itt az idő, hogy rágódjon rajta,mivel minden figyelmét egy konkrét toborzási hirdetés fogta meg.