𝑇𝑜𝑥𝑖𝑐 𝑑𝑒𝑠𝑖𝑟𝑒

•HÉT•

-Mert ez az igazság. –mondtam a lány sötét szemeibe nézve. Hátat fordítottam neki, majd elindultam a könyvtár felé, hogy visszavigyem a kivett könyvet Marianak.

-Várj. –megfogta a csuklómat, azonban rögtön elengedte miután rádöbbent, hogy többen vannak az udvaron. –Axel nagyon jó barátunk és nem akarjuk, hogy a te szintedre csökkenjen. Kérlek, ne akard lehúzni őt jobban.

-Pardon? –összepréseltem ajkaimat, igyekeztem nem túl meglepődöttnek látszani a lány szavaira. Viszont ezek szerint még sokan tudnak nekem meglepetést okozni.

-Úgy értem, ő eleve egy csöndes srác. De vicces és szeret minden szarban benne lenni, ne vedd el az életkedvét. Akadj le róla, Ilara. –ezzel elsétált, teljes sokkban hagyva engem.

-A nevem Ilaria... nem Ilara. –suttogtam az orrom alatt a távolodó lány után. Láttam, ahogyan a barátjához ment, aki minket figyelt már egy rövid ideje, azért is hagyott úgy ott engem Everly. Átölelte magas barátja derekát, miután megcsókolták egymást, majd beleszívott Asher cigijébe és a fiú arcába fújta. Igaza volt Axelnek, illettek egymáshoz... nagyon is.

Kedvetlennek éreztem magamat a beszélgetésünk után. Mintha minden energiámat elszívta volna röpke pillanatok leforgása alatt. A könyvtár pedig még inkább fárasztott. Szerettem volna lefeküdni az egyik sorba és aludni, míg letelik a munkaidőm, de a könyvek nem fogják elpakolni magukat. Az agyam csak azon kattogott, amiket mondott nekem Everly. Axelt lehet, tényleg csak lehúznám az életről, amire nincsen szüksége és persze én sem szeretném, hogy olyan legyen, mint én is vagyok. Ha tehetném, kicsit szociálisabbá tenném magamat és többet lennék a barátaimmal, de képtelen vagyok rá. Talán jobb is, hogy nem találkoztam vele mostanában, lehet pont elég volt egy pár órát töltenem vele és az is elég lett neki. Még neki is unalmas vagyok, egy olyan embernek is, akinek elég hasonló a viselkedése, mint az enyém. Nyugtató érzés. Maria elugrott pár papírt elintézni az egyetemre, míg én a könyvtárban maradtam egyedül, a szívem minden percben kiugrott, amikor valaki betette a lábát és segítenem kellett neki meg találni az általa keresett könyvet. Persze be is zárhattuk volna a könyvtárat, míg Maria nem jön vissza, de én a mellett döntöttem, hogy maradjon nyugodtan nyitva, hiszen lassan sötétedik és záróra lesz. Akkor úgy is kevesen jönnek. Lehajoltam egy kupac könyvvért, nagy sóhajjal a kezembe vettem, majd a polcra kezdtem el pakolgatni őket sorban, ahogyan a számok következtek rajtuk. Az ajtó nyitódott, megörültem, hogy Maria jött vissza, azonban tévedtem. Asher volt az. Kezében egy fehér kötetes könyvet tartott, aminek hátulján kopogtatta körmeit. Szétnézett, s úgy olyan eltévedtnek tűnt az arca. Ő sem sokat járhatott ide.

-Jó napot. –még mindig a polc mögött álltam és neki fogalma sem volt, hogy én vagyok ott nem pedig a megszokott könyvtáros azon a részlegen. Vettem egy mély levegőt, azt követően kimentem a polc mögül és a fiú felé kezdtem el sétálni. Megvetően nézett rám, mialatt közelítettem felé, szinte már undorodott a látványomtól.

-Segíthetek? –kérdeztem felnézve arcára.

-Igen, hol van a könyvtáros nő? –elnézett mögém, majd jobbra és balra keresve Mariat. –Hoztam vissza neki a könyvet. –felmutatta a könyvet én pedig felé nyújtottam a kezemet, de visszahúzta magához.

-Ide adnád, kérlek? –kezembe nyomta a könyvet, minek elolvastam a borítóját. –Rómeó és Júlia? –elmosolyodtam kérdésem közben, hiszen kicsit sem gondoltam volna, hogy egy olyan fiú, mint Asher egy ilyen könyvet hoz majd vissza a könyvtárba. Elindultam a gép felé, s hallottam, hogy mögöttem ő is lépkedni kezdett.

-Min mosolyogsz? –megrántottam vállaimat és reméltem, hogy ez elég volt neki válaszként. Felírtam egy papírra a fiú keresztnevét, a könyv címét, a dátumot, hogy mikor hozta vissza a könyvet, majd újra felé fordultam.

-Maria intézi a többit. –bólintott. –Más valamit szeretnél?

-Nem, ennyit. –megfordult és a kijárat felé sétált. Sötét haja kuszán állt a fején, biztosan a kinti felerősödött szél okozta. Fekete bőrkabátja nélkül elég ritkán lehetett látni, mindig feketében volt, ezért sem lepett meg a sötét öltözéke. Nem akartam hosszasan bámulni őt, így inkább az asztal felé fordultam, elkezdtem sorba helyezni az ott lévő könyveket, amiket nem régen hoztak vissza hallgatók. –Miről beszéltél a barátnőmmel? –jött a hirtelen hang mögülem. Szembe fordultam ismételten a magas fiúval, aki közelebb kezdett sétálni felém várva a válaszomra.

-Arról, hogy akadjak le a legjobb barátotokról. –őszintén elmondtam neki, ez nem volt olyan hatalmas titok szerintem. Hiszen ő is tudja mekkora bunkó velem az a lány. Olyan arcot vágott, mintha meglepődött volna a válaszomon, mintha nem erre számított volna. –Miért, ő nem mondta el neked?

-Tehát, nem a te barátnődnek hozta vissza a pulóverét? –megingattam a fejemet.

-Bocsi, de... mennék csinálni a dolgomat. –bólintott, majd elindult újra a kijárat felé. A kezembe vettem pár könyvet, közben végig a fejjel lehajtott sétáló fiút néztem. Ujjait az ajtó kilincsére fonta, aztán lenyomta és kinyitotta azt. Egy ideig telefonját kémlelte, valakivel beszélgetni kezdett. S addig végig támasztotta az ajtót, ami résnyire nyitva volt előtte. Jó megfigyelő vagyok általában, s azt is észrevettem, hogy én és Everly mást mondtunk Ashernek arról, hogy miről beszéltünk.

-Egyébként... -vállam fölött hátra néztem az ajtóban álló személyre, ki szintén engem figyelt. –A lila elég ocsmány szín, főleg az a lila. –a pólómra mutatott, aminek levendula lila színe volt. Összeszűkítettem szemeimet és ránéztem, végig futtattam szemeimet rajta. Mielőtt kiléphetett volna az ajtón megszólaltam.

-A barna sem a te színed, Asher. –mondtam, fejemmel a pólójára biccentve. Fejét oldalra döntötte és lenézett a fekete bőrkabátja alatt lévő felsőjére. Lassan vissza nézett rám egy keserű mosollyal a száján.

-Ne szólíts a nevemen, a te szádból minden olyan... szarul hangzik. –nekilökte magát az ajtónak és kiviharzott a könyvtárból. Átkozom azt a percet, amikor azon a napom bejöttem ide és felsétáltam a raktárhoz. Átkozom a napot, amikor engedtem, hogy a szobánkba lépjenek. És átkozom azt a pillanatot, mikor Asher belépett az életembe.

Vote / Komment

<3