Veszélyes Játékszer [TaeKook]

47

Jungkook

Sikeresen el tudtam kerülni Taehyungot egész nap.

Fájdalmas volt ezt meg tenni, de a nap nagy részét a gondolkodásnak szenteltem. Róla, rólunk és a történtekről elmélkedtem és minden egyes alkalommal ugyanarra a következtetésre jutottam - féltem.

Féltem, hogy minden amit irántam érzett csak hazugság volt.

Féltem, hogy könnyen tovább fog állni, megfeledkezve rólam.

Hiszen annyian álltak sorban érte.

Mindig is csak a második voltam... még Byungchannál is.

Annak az ellenére, hogy azt állította, hogy az övé vagyok, ő soha sem volt az enyém. Osztozkodnom kellett rajta. Előttem húzta meg őket, kényszerítve engem arra, hogy végig nézzem az egészet.

Aztán a végén velem is ezt csinálta.

Összeszorítottam a szemeimet, ahogy a fájdalmas emlékek fel villantak előttem majd rá markoltam a takarómra.

Csukott szemhéjaim mögött már csak azt láttam, hogy Jeongyeon ki siet Taehyung irodájából, midőn szakadt tangáját a kezeiben tartja.

Fájó volt belegondolni, hogy Taehyung ilyen könnyedén hozzá ért.

Fogalmam se volt, hogy meddig ülhettem egyhelyben a gondolataimba mélyedve, amikor rá néztem az órára, ideje elkészíteni a vacsorát.

Fel kelve az ágyról kisétáltam a régi hálószobámból, éppen a konyha felé tartottam, amikor megláttam Taehyungot, lábaim egyből a földbe gyökereztek. Lehajtott fejjel meredt a telefonjára.

A torkom hirtelen kiszáradt míg a kezemmel a lépcső korlátra markoltam. Kettesével szedve a lépcső fokokat, teljesen megfeledkezett arról, hogy az útjában állok. Amikor már csak néhány lépcsőfok volt köztünk, megdermedt majd lassan felemelte a fejét, hogy rám nézzen. Elállt a lélegzetem a gyönyörű és fáradt arca láttán.

Az arckifejezése megenyhült majd addig lépdelt felém, amíg már csak egy lépcsőfok  választott el minket. Ebben a pozícióban majd nem egy magasak voltunk.

Fájdalommal és vágyakozással teli kék szemei végig siklottak az arcomon, miközben bánatos arckifejezése teljesen megvitt.

A szemei elmondtak mindent.

Most először engedte meg nekem, hogy lássam, mit érez.

A szemei ragyogtak a sebezhetőségtől, biztos voltam abban, hogy még soha senkinek sem mutatta meg ezeket.

Egy újabb kis darabkát adott át nekem önmagából.

Lassan felemelte a kezét majd az egyik ujját végig húzta az arcomon.

Érintése gyengéd volt, szinte pehelykönnyű.

- Jungkook. - suttogta, nevem imaként csúszott ki ajkai közül.

Hüvelyujja gyengéden végig siklott az ajkaimon, miközben tekinteteink egybe fonódtak.

Taehyung közelsége miatt teljesen elvesztem a fájdalommal teli szemeiben.

Testem ösztönösen hozzá húzott, mielőtt gondolkodhattam volna.

- Taehyung. - lehettem, midőn közelebb léptem hozzá. A hangom hallatán óvatosan a kezei közé fogta az arcomat.

- Főnök.

Éreztem, hogy Taehyung meleg érintése eltűnik arcomról, ahogy elhúzódik tőlem és az őt hívó hang felé fordult, Hoseok tekintete köztem meg Taehyung között cikázott majd végleg az utóbbi illetőre szegezte.