Veszélyes Játékszer [TaeKook]

44

Jungkook

- Jungkook, miről beszélsz? - kérdezte Taehyung.

- Elakartam azt hinni, hogy te más vagy, mint a többi. - suttogtam rekedten, utáltam, hogy a hangom ezeken a szavakon majd hogy nem elbicsaklottak.

Utáltam, hogy Taehyungnak ekkora hatalma van felettem.

Ő volt a békém, az erőm, de egyben a gyengém is.

Hatalma volt megtörni engem.

Pontosan ezt is tette.

Miután összerakta a darabokra tört szívemet, miután reményt adott, mindent elvett, üresen és újra megtörve hagyott engem.

- Azt hittem, hogy te más vagy. - folytattam ugyanazon a halk hangon.

Tudtam, hogy valójában milyen típusú férfi ő, de velem tökre más volt.

Az a Taehyung, akit ismertem édes és gyengéd volt.

De aki odakint tevékenykedett az egy gyilkos és szívtelen volt. Nekem mindent megadott.

Könnyeimet le törölve fordultam immáron Taehyung felé. Még a sötétségben is ki tudtam venni feszült testének alakját, vállai merevek voltak, míg az arca eltorzult a pániktól és a rettegéstől.

- De tévedtem. - mondtam visszafojtott hangon.

Nem kellet mást mondanom. Kék szemeiben felvillant a felismerés, le esett neki l, hogy tudom az igazat.

- Miért? - kérdeztem, midőn hangom egyre halkabb lett.

Tett egy lépést felém, de gyorsan megállt, amikor megráztam a fejemet. Hirtelen düh áramlott végig a testemen és arra készített, hogy gyorsan felálljak az ágyról és hogy teljesen szembe forduljak vele.

- Jungkook... - súgta remegő hangon.

Nem tudtam miért, de a hangja még jobban feldühített. Arra emlékeztetett, amikor a világom szétesett körülöttem és kíméletlenül összezúzott.

***

- Hová mész? - kérdezte Jimin, midőn megindultam az emelet felé.

Megállás nélkül hátra néztem rá a vállam fölött.

- Taehyunghoz megyek.

Reggel óta, amióta Seungwon és Haejin megjelentek, nem láttam Taehyungot.

Hiányzó jelenléte fájó lyukat égetett a mellkasomba, újra a közelében akartam lenni még akkor is ha az csak pár percig lesz lehetséges.

Mosolyogva mentem az irodája felé. Már csak néhány méterre voltam, amikor láttam, hogy kinyílik az ajtó, Jeongyeon rohant ki az irodából, arca teljesen pánikba esett volt, összeráncoltam a homlokomat a látványától.

- Mi a baj? - kérdeztem közelebb lépve hozzá.

Elakadt a lélegzete a jelenlétemtől, midőn a kezeit a mellkasához nyomta. Elkerekedtek szemeim, amikor megláttam, hogy mit tart a kezében.

Egy szakadt vörös tanga.

Szemeimet az övére vezetve ő bűntudatosan félre nézett majd idegesen az ajkába harapott.

Ne.

Kérlek.

- Miért tartod a kezedben a fehérneműdet? - kérdeztem szűkszavúan egy pillanatnyi csend után.

Mielőtt válaszolhatott volna, Taehyung irodájából meg hallottam Seokjin erős, bömbölő hangját.

Zavartan néztem vissza Jeongyeonra, de ő továbbra is kerülte a szemkontaktust. Továbbra se válaszolva a kérdésemre kikerült majd elsétált. Döbbenten és le fagyva álltam a folyosó közepén.