Veszélyes Játékszer [TaeKook]

40

Jungkook

A sötétség soha sem hagyott el engem igazán. Mindig is velem volt, arra pillanatra várva, hogy tönkre tegyen mindent.

Több hónap is eltelt, amióta megszöktem a rémálom elől, ami lassan, de biztosan megölt.

Az életemért futottam, egy olyan ember karjai közt végeztem, akiről azt hittem, hogy rosszabb lesz, mint a magam mögött hagyott múlt.

Nem hittem volna akkor, hogy ő lesz a megmentőm.

De a boldog befejezésem egy szempillantás alatt eltűnt, mindenem meg volt... és ezzel mindent elvesztettem.

Általában mindig el jön az az idő, amikor a nagy mennyiségű sötétség miatt meg kell adnod magad.

Megfulladsz benne.

Lett egy megmentőm és még mindig a boldog pillanatainkban sütkéreztem.

***

Jimin felrángatott engem az utolsó lépcső fokon is majd megállított Taehyung előtt.

- Azt gondoltam, hogy holnap elviszem Jungkookot vásárolni. Már egy ideje itt lakik és nincs semmi ruhája, kivéve azt a ruhát, amit anyutól kapott az első napján.

Vásárlás?

Döbbenten bámultam Jiminre.

Nem szólt nekem erről semmit.

A szemem sarkából láttam, hogy Taehyung engem néz, fel pillantva rá fonódtak össze tekinteteink.

Idegesen végig nyalva az ajkaimon játszottam az ingem szegélyével, átható tekintete alatt megborzongtam.

- Természetesen. El viheted. - mondta, midőn egy másodpercnyire se vette le rólam tekintetét. - De ezt miért is kérdezed meg egyáltalán? - kérdez és immáron gyanakodva nézett Jiminre.

Jimin meg forgatta a szemeit és a mellkasa előtt keresztbe fonta a karjait.

- Nem kérdeztem, hanem mondtam. Van köztük nem kis különbség. Csak tudatom veled, hogy ne őrülj meg és ne kezdj el pánikba esni, ha éppen nem találod Jungkookot.

Nem figyeltem Jimin szavaira, mert az agyam még mindig azt próbálta rögzíteni, amit Taehyung mondott.

Meg engedte, hogy ki menjek.

Taehyung meg engedte, hogy ki menjek a birtokról.

Szótlanul bámultam Taehyungot, testem enyhén remegett.

Soha sem hagyhattam el apám birtokát, még egy lépést se tehettem a kapun kívülre. Csak a hátsó kertig mehettem el.

Nem engedtek szabadon barangolni.

Minden napot és éjszakát a szobámba vagy a zongora szobába zárva töltöttem. Nem sokat tudtam a külvilágról.

De most már ki mehetek világot látni.

Elmehetek vásárolni... amire soha nem volt lehetőségem. Byungchan volt az, aki a ruhatáromat rendezte, csak azt viselhettem, amit ő kiválasztott. Úgy öltöztetett és úgy birtokolt engem, mint egy barbie babát.

Taehyung és Jimin hangja, olyanok voltak, mintha víz alól jöttek volna.

Csak Taehyung arcára tudtam koncentrálni.

Lassan vissza kaptam azokat a dolgokat, amiket eddig elveszítettem.

Taehyung vissza adta nekem az életem.

Szabadság.

Végre tényleg szabad voltam.

Az egyetlen dolog, amit mindig is akartam, reméltem és amiért minden este imádkoztam, midőn sírva álomba ringattam magamat.