Veszélyes Játékszer [TaeKook]

25

Taehyung

Amikor Jungkook elment az elsősegély készletért, nem akartam, hogy így lásson - megtörve és fájdalmak közt - ezért figyelmen kívül hagytam őt. Eleget látott már.

Az érzelmek, amelyeket soha sem akartam megtapasztalni, végig söpörtek a testemen, diadalmaskodtak a győztes bosszúm felett és önutálatot követeltek valahányszor a halott anyámra gondoltam.

Az érzések a gyengeség jelei voltak.

Hagytam, hogy Jungkook lássa a gyengeségem.

Valahányszor a közelében voltam, nem tudtam tisztán gondolkodni. Bármennyire is próbáltam közömbös lenni, mindig tudta, hogy hogyan kell áttörni a körülöttem lévő falakat.

Ahogy elkezdett játszani a zongorán, mintha az édesanyámat láttam volna ott ülni.

A testemben lévő fájdalom emlékeztetett arra, hogy miért vagyok ebben a helyzetben.

Jungho.

Bármilyen halált is élt át, az nem volt elég.

Anyám élettelen, véres testének képe újra felvillant szemeim előtt, a szívemben lévő fájdalom szinte elviselhetetlenné vált.

Ennyi éven át magamban tartottam. Mélyre bezártam és nem voltam hajlandó érzelmeket ki mutatni.

- Mit kellene most tennem? - motyogtam magam elé.

Egy célom volt. Megölni Junghot és véget vetni a családjának és a birodalmának.

Bosszút álltam rajta, de még meg maradt belőle valami, a családja.

Minden egyes Jeont eltörölnék a földről. Minden szövetségesét. Minden az enyém lenne.

Ez volt az utolsó gondolatom, mielőtt lehunytam volna égő szemeimet. Nyugtalan pihenésemet egy fekete hajú, barna szemű angyal képei kísértették, aki boldogan nevetett, de mégis messze vol tőlem.

Bármennyire is próbáltam közeledni hozzá mindig eltávolodott.

Hirtelen meghallottam, hogy kinyílik az ajtó.

Ahogy a lépések egyre közelebb hallatszódtak, a testem azonnal felhevült. Nem kellett kinyitnom a szemem, hogy tudjam Jungkook áll előttem. Csukva tartva a szemem színleltem azt, hogy alszok, miközben vártam a következő mozdulatát. Távol kell őt tartanom magamtól.

Jungkook közelebb lépett hozzám, éreztem a vaníliás samponjának illatát. Letérdelt előttem, nehezen tudtam csukva tartani a szemeimet.

Látni akartam őt.

A szívem a közelembe akarta tartani, míg az agyam azt akarta, hogy messziről kerüljem el őt.

Zavartan érezve magamat, inkább nem nyitottam szemeimet. Óvatosan a kezei közé fogta enyémet, ellenállni akartam a késztetésnek, hogy elhúzzam a kezemet. Olyan közel volt.

Megérintett engem.

Tartva magamat próbáltam nyugodt maradni, midőn Jungkook gyengéden végig húzta ujjait sérült csuklómon.

Aztán hirtelen valami nedves dolog dörzsölődött a sérült kéz fejemhez.

Csípett, alsó ajkamra harapva próbáltam vissza tartani a fájdalmas sziszegésemet.

Amikor végig futott rajtam a felismerés, gyorsan kinyitottam a szemeimet. Lenéztem Jungkookra, aki éppen a kezem felé hajolva tisztítgatta a sebeimet.

Ráérősen, lassan és óvatosan tisztította meg egyes sebeimet majd bekötözve a kezemet hajolt el tőlem, minden egy nagyot sóhajtott.

Nem tudtam le venni róla a szememet.