We are not average ✔️ (Teen Wolf ff.)

4.)

- Mit keresel itt Derek - tette fel a mindent eldöntő kérdést Scott, közben éreztem ahogy egyik karjával óvatosan maga mögé tolt. Istenem hát nem aranyos, félt. Végül is jól teszi, mert majdnem Derek miatt haltam meg. Hirtelen bekapcsolt Derek és szét akart marcangolni, de Scott nagy nehezen leállította.
- Baj van - arcára semmi aggódalom nem mutatkozott - Ez mit keres itt - mutatott rám.
- Neked is szia Hale - közöltem vele flegmán, majd kiléptem Scott biztonságos környezetéből - Visszaköltöztem - jelentettem ki.
- Szuper, újabb gond - jegyezte meg halkan, mintha csak magának mondaná, majd ezt szemforgatással jelezte felénk - Akkor te is jössz velünk boszi - ám az utolsó szót most tényleg halkan mondta, viszont a szája mozgásából teljesen kivehető volt. A meglepetés mondhatni sikerült egészen addig, amíg Derek meg nem jelent. Mind a hárman beültünk Allison az autójába, Derek pedig az ő fekete Camaro-ba. Egy raktárhoz hasonló épület előtt megálltunk. Ez lenne a híres Derek Hale otthona, egy raktár épület. Bementünk a raktárba egy hosszú lépcsőn mentünk fel az emeletre, Derek egy nagy vasajtót olyan könnyedén elhúzta és egy mondhatni "takaros" ház tárult ki előttünk. Mikor mindenki beljebb lépett Derek visszahúzta a vasajtót, majd az ablak előtt lévő vasasztalhoz lépett. Én otthonosan érezve leültem a poros, koszos kanapéféleségre. Derek karba tett kézzel állt a vasasztal előtt, majd beszédre nyitotta a száját.
- Van egy aprócska problémánk, visszatértek az alfák.
- Alfák...mit keresnek azok megint itt - háborodott fel Scott. Őszintén nem értettem miről beszélnek, mert ez az alfás dolog valószínűleg mostanában történhetett. Ahogy elnéztem a többiek arcára kihűlt a merevség és a félelem. Annyira beleakartam mászni Derek vagy Scott fejébe mi is zajlik benne és mi ez az egész. Furdalt a kíváncsiság, de mivel a szabályok itt is érvényben vannak, ezért nem tehetek semmit. Az asztal körül nagy sugdolózás vette kezdetét, amiből természetesen én kimaradtam, istenem még Stiles-t is bevonták, pedig neki semmi képessége sincs.
- Öhmm....valaki elmondaná mi folyik itt - álltam fel a kanapéról és közelebb léptem hozzájuk.
- Moore te szépen ülj csak vissza a kanapéra és maradj vesztek, ez nem neked való játszótér -mondta gúnyosan Derek, ám mielőtt megszólalhattam volna Scott megelőzött.
- Pár hónapja egy csapat alfa jelent meg, irtani akartak. Majd Dereket megfenyegették, hogy ölje meg az egyik bétáját (ami megtörtént egy baleset következtében). Most viszont újra megjelentek és fogalmunk sincs miért...röviden ennyi - magyarázta Scott, Derek csak rázta a fejét.
- Akkor hadd segítsek én is...van erő... - még mielőtt befejeztem volna a mondatot Derek ismét a szavamba vágott.
- Nem...nem...nem ki van zárva, nem fogok még érted is babysitter-kedni.
- Nem vagyok már óvodás, hogy felügyelet kellene mellém - mondtam sértődött hangon.
- És ha esetleg valami bajod esik, apád képes levadászni minket - még mindig Derek beszélt, senki meg sem szólalt, csak a mi viaskodásunkat lehetett egészvégig hallgatni. A vitánk nem tartott sokáig, mert Scott gyengéd, lágy hangon megszólalt mellettem, kezét a vállamra helyezte.
- Igaza van Derek-nek, még csak most jöttél vissza...nem veszíthetünk el ismét. Meg tudjuk mi magunkat védeni - nézett mélyen a szemembe azokkal a csokoládébarna szemeivel. Teljes mértékben igaza van, meg tudják magukat védeni 2 vérfarkas -1vadász és egy tartalék (vagyis Stiles). Feladtam, visszaültem a kanapéra és csak bámultam őket. Pár szót azért sikerült meghallani a mondandójukból pl. holnap este megfigyelik őket a régi Beacon Hills-i banknál, megpróbálják kideríteni milyen szándékkal vannak itt. Mire végeztek a megbeszéléssel késő este lett, már régen otthon kellene lennem. Ekkor végre mindenki megindult és Allison után sétáltam, a fiúkat haza dobtuk majd utána engem is haza vitt. Elbúcsúztam tőle és bementem a lakásba.
- Hol jártál? - Fogadott apa ezzel a kérdéssel, amikor átléptem az ajtóküszöböt.
- Allison elvitt a srácok lacrosse edzésre, de ezt már mondtam. Megleptem a fiúkat és utána beültünk kávézni és ennyire elment az idő - pillantottam a falon lévő órára. Apa csak mosolygott rám, majd elindultam a szobámba mondván "fáradt vagyok" egyébként csak ezért hagytam ott apát, mert úgy is valami szentbeszédet tartott volna. Felérve az emeletre becéloztam a fürdőt, jó melegvízben letusoltam és pizsamaként felvettem egy fekete XXL-es pólót, illetve egy kisnadrágot alá. Elvégeztem az esti arcápolási rutinomat, majd hason fekve az ágyamban neki álltam a kedvenc könyvemet olvasni. Viszont ez nem tartott sokáig, mert valaki kopogni kezdett az ablakon. Ismerős belépő...ha nem tudnám ki is szokott az ablakomon keresztül közlekedni, tényleg halálfélelmem lenne. Ám mikor felkeltem és az ablakhoz sétáltam...háát nem erre számítottam.
- Derek...