DARK MOON /~Taehyung~/ BEFEJEZETT/

🥀2.évad 16.rész🥀

♡Taehyung szemszög♡

- Pelenka?

- Megvan.

- Naponta hányszor eszik?

- 7-8-szor kell adni neki tejet.

- Kiválló.- bologat elismerően kedvesem, aki mint egy vezér, vagy egy tanár kérdezi ki az előtte lévőket.

Már mindent összepakoltunk, és már indulásra kész vagyunk, de Sarabi még tartott egy háromnegyed órás kioktatást a többiekbek, Markkal az oldalán. Először ment a szorongás, hogy vajon, mit fog enni a kicsi, hogyha még anyatejet kell ennie. Már majdnem úgy döntöttünk, hogy őt is visszük magunkkal, amikor Jackson kilépett az orvosiból egy olyan tárgyal, amit még életemben nem láttam. Elmagyarázta, hogy ez arra van, hogy kiszívja az anyatejet belőle. Ebbe bele is egyeztünk, de mivel nem óhajtottam mindenki szemeláttára hagyni, hogy végig bámulják, ahogy szerelmem tejet facsar ki a melléből így rávettem, hogy menjünk a fürdőbe. Mark is bejött velünk, de csak annyira, hogy megmutassa, hogyan is működik ez az izé. Aztán már Sarabi önállóan oldotta meg a feladatot. Persze én végig ott voltam vele, és néztem minden mozdulatát, és had ne mondjam, rendesen felizgultam erre. De próbáltam elterelni a figyelmemet, ami azért nehéz volt. De aztán sikeresen megtöltött legalább 20 cumisüveget, így visszamehettünk a többiekhez, akik éppen a kisfiunkat abajgatták.
Aztán a jelenben is vagyunk.

- Akkor most már mehetünk kedvesem?- simítok a derekára, hátha végre elérek vele valamit.

- Ahj.. najó igen, menjük. Úgyis nagyon jó kezekben marad a gyerekünk.- mosolyog rám.

Felkapja a táskáját amibe a holmija van, majd Taeyanghoz lép, majd elbúcsuzik tőle. Miután ő végzett én is adok neki egy nagy puszit. Annyira imádni való. Még mindig olyan hihetetlen, hogy van egy fiam, aki egészséges, és alfa is, plusz a kis klónom lett, bár én látom benne Sarabi vonásait is. Hát megzabálom, amikor csak ránézek. Az elmúlt napokban, amióta tudom az igazságot, folyton én babusgattam. Én raktam tisztába, én fürdettem meg, és én fektettem le. Az anyjának csak akkor adtam vissza, ha evés idő volt, bár akkor se néztem jó szemmel, hogy elveszi tőlem, amiért sokszor kaptam tőle a rosszaló tekintetet. Most na, eddig ő volt a soros, most én akarom őt. Ez volt minden álmom, hogy ez a csöppség a kezemben legyen és mindenkinek eldicsekedhessem, hogy apa vagyok. És most, hogy tényleg teljesült, dagad is mellkasom rendesen a büszkeségtől.

- Ne feledjétek, ha nagyon sír, akkor csak adjátok oda neki a pólómat, vagy Taeét, vagy mindkettőnkét.- fordul vissza az ajtóból.

- Renden, csak húzzatok már, babázni akarok.- rivall ránk Yoongi.

Az én családom is nagyon örül ennek, bár hallottam a nézet eltérést Jimin és Sarabi között, de sikerült megbeszélniük. Jin és Nam egyenesen odáig vannak a tudattól, hogy nagyszülők. Először poénnak vettem, mert persze Jinnek és Namnak rengeteget köszönhetek, hisz tényleg, mintha ők neveltek volna fel. De mikor megtudtam, hogy Sarabi kérte erre föl őket a nagyszülőségre, mondván mert ugye neki már nem élnek a szülei, kicsit meglepődtem. De egyátalán nem bánom, kimondottan örülök neki, és talán zavar is egy picit, hogy nem nekem jutott előbb az eszembe. A többiek pedig szinte levakarhatatlanok. Az összes babázni akar. Ezért is sajnálom most szegény fiamat. Két napig egy perc nyugta sem lehet majd.

- Tae, minden rendben?- kulcsolja össze Sarabi a kezünket, miközben sétálunk. Nem akarunk átvtozni, mert úgy véltük így több időnk van egymásra, és romantikusabb is.

- Persze, csak belegondoltam, hogy szegény fiam, össze lesz zárva azzal a hat majommal.- kucogok, mire Sarabi is felnevet. Imádom ahogy nevet.

- Ez tény, de aztán ott vannak a többiek is. Ők sem kispályások, csak ne vesszenek össze a kis manómon, mert akkor tuti nagy sírás lesz a vége.- vázolja fel a nyilvánvalót.

- Miért hívod amúgy manónak?- kérdezem, hisz már nem egyszer hallottam, hogy így hívja.

- Igazából, két oka van. Az egyik egyértelmű. Mivel a tiédhez hasonló nevet akartam neki adni, ezért döntöttem a Taeyang mellett, és mivel te pedig Taehyung vagy, így viccesen adta volna, ki a helyzet, hiszen mind a kettőtök beceneve Tae. Ezért neveztem el manónak, mert nem akartam mindig a teljes nevén szólítani, de persze van másik beceneve is, babóca, kistigris, nyuszi, meg ilyenek. Éppen ami eszembe jut. Plusz mikor ilyen beceneveken szólítom, mindig hatalmas a mosolya.- meséli csillogó szemekkel, amikben teljesen elveszek.
- A másik ok az igazából, azért, mert mikor megszületett olyan kis apró volt, és csodaszép fekete haja, fekete szemmel. Hirtelen azt hittem Jungkook összement és őt adták oda nekem.- viccelődik, mire mindketten hangosan felnevetünk.

- Aranyos.- karolom át a derekát jobban magamhoz húzva.
- És, hogy élted meg a szülés utáni napokat? Gondolom nehéz volt.- kérdezek bele egy talán kényesebb témába, de az elmélkedő arcát látva megkönnyebbülök, hogy talán tévedtem.

- Nehéz volt igazából. Vagyis alig, hogy nagykorú lettem, máris egy hatalmas felelősség csöppent az ölembe. Nem fogok hazudni, nélküled nehéz volt.- mered maga elé, miközben beszél. Ettől a mondatától pedig gombóc nő a torkomba.
- De most ezt ne úgy értsd, hogy haragszom rád, vagy megvádollak. Csupán még február 28.án is azon agyaltam, hogy te ebből kimaradsz.- szomorodik el.
- Mikor a kezembe fogtam, annyira szerettem volna legbelül, hogy velem legyél, hiába akartak volna ki is herélni egyben.- néz fel rám ellágyult szemekkel.
- De a lényeg, hogy most itt vagy.- karolja át ő is a derekemat mosolyogva.

- Szeretlek, és ígérem olyan életet adok kettőtöknek, amit mind a ketten megérdemeltek.- nézek rá.

- Én is szeretlek. És nem kell nekünk luxus élet, elég ha te itt vagy nekünk.- puszil az arcomra.
- Most én jövök. Milyen érzés, hogy te vagy a nagy alfa?- kérdez rá incselkedve.

- Remek, sokkal jobb, hogy nem kell aggódnom apám miatt. De mi ez a pajkosság a szemedben?- kérdezek rá egy féloldalas mosollyal.

- Csak elképzeltem, ahogy az irodádban ülsz, és dolgozol, elegánsan, ingben, ahogy egy nagyfőnök. Igazán szexi.- harapja be alsó ajkát.

Egyet tikkel a szemem, ugyanis nagyon jól tudja, hogy ezzel csak olajat önt a tűzre. Szerencsére megérkeztünk a házhoz, ezért kapva az alkalmon, felkapom az ölembe, majd gyors léptekkel, megindulok az ajtóhoz, miközben ajkainkat összeérintem. Eléggé elügyetlenkedek a zárral ezért meg kell szakítanom a csókunkat, különben soha nem jutunk be, persze a bénázásomon Sarabi jókat nevet. Amíg én elfordítom a fejem, addig ő ad egy puszit az arcomra, majd a nyakhajlatomba hajtja a fejét. Sikeresen bejutattam magunkat, majd egyből a szobánkba mentünk. Leültem az ágyra, úgy, hogy a kedvesem még mindig az ölemben ül. Mivel már eléggé hiányolom az érintéseit, meg úgy mindenét, ezért bele is csapva a lényegbe elkezdem csókolgatni a nyakát, amit ő teljesen élvez. Szinte az egész részt csókjaimmal lepem el, de van, hogy néhol jobban meg is szívom a bőrt. Még mindig jól állnak neki a szívas foltjaim.

Már éppen a pólója aljával játszadozom, amikor is hirtelen kiszáll az ölemből, mintha azt mondtam volna neki, hogy bolhás vagyok. Ami amúgy kéltelenség lenne, ugyanis a bundám mindig ápolt. De a lényeg az, hogy teljesen értetlenül nézek rá, viszont ő nagyban kerüli a tekintetemet.

- Édesem, minden rendben?- kérdezek rá.

- Amm, persze csak... szomjas vagyok.- vágja rá egy kis gondolkodás után, majd meg sem várva reakciómat, kiszalad a szobából.

Most mi történt?

Felálltam, majd utánna mentem, megnézni, és rákérdezni mi is a valódi ok, amiért így viselkedik. Kint a konyhában, egy pohár vizzel a kezében, a pulton könyököl, miközben a kezével homlokát támasztja csukott szemmel. Még innen is látom, hogy az arca eléggé gondterheltséget tükröz.

- Elmondod végre mi nyomaszt?- lépek mellé, és a kezemet a vallára helyezem.

- Én..- kezd bele ellökve magát a pulttol.
- Nekem... nekem ez nem fog menni Taehyung.