DARK MOON /~Taehyung~/ BEFEJEZETT/

34.rész🥀

♤Sarabi szemszög♤

Ismét itt vagyok. Az ágyamban feküdve magzatpózva, persze csak amennyire tudok, és a szürke falamat bámulom. Nics kedvem semmihez.

- Kicsi hercegnőm, hoztam neked vacsit.- hallom meg Sehun hangját.

Nem akarok enni se és inni se, ha nem penne a pici már rég halott lennék. De a hülyeségeim miatt nem fogom elvenni a fiam életét. Így ugyan keveset is de Sehun mindig hoz nekem ételt és meg is etet, mert nem bízik bennem.
Néhány falat után, úgy mint eddig, most sem kívántam többet. Ittam egy kis narancs levet, majd visszafeküdtem az én kis nyugalmat nyújtó birodalmamba. Hallottam ahogy Sehun reménytelenül sóhajt egyet, majd kiment a szobámból.

Alig telhetett el pár perc valaki ismét bejött a szobámba. Gondolom Baekhyun jött haza, mert mondta, hogy megy valahova. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy mellém is fekszik. De ez nem Baek. Ezt pedig az erősítette meg, hogy az illető átkarolt és elkezdte a hasamat simogatni. Ezt a kezet pedig bárhol felismerem. Ez Taeé. Most már halucinálok is?

- Édesem.- szólal meg rekedt hangján.

Óvatosan megfordultam és tényleg ő volt mellettem. De mit csinál itt?

- Mit csinálsz itt?- kérdeztem nagyon halkan.

- Hiányoztál, és beszélni szerettem volna veled.- simítja meg az arcomat közben.
- Baekhyun eljött hozzám és mondta mit teszel magaddal. Egyetlenem ti vagytok az én mindenségeim, ha bármi baj lenne veletek abba belehalnék. Nem szabadott volna magadat ostorozni. Nem te voltál a hibás, csak apám most végleg kihúzta nálam a gyufát, és ideges voltam és kikapcsolt az agyam. Bármennyire kiabálhattam itt bent.- mutatott a mellkasára.- Az alfám még csak le sem szart. Tudod jól, hogy nem tudnálak téged bántani, ahogy az alfám sem az omegádat. De biztos rajtad is eluralkodtak az indulatok és olyankor nem tudtad visszafogni magad.- magyarázza.

Nem szóltam semmit, csak egymás szemébe néztünk. Nem hazudik. Átkaroltam a nyakát és szorosan a nyakába nyomtam az arcomat.

- Ne haragudj.- simogatja a derekamat.

- Nem haragszom.- válaszolom, és bele is csókolok a nyakába.

- Viszont, most...- ül fel ezáltal engem is magával húzva.- Nekiállsz enni, ugyanis látom, hogy sokat fogytál, és ez egyikőtöknek sem tesz jót.

És mintha csak egy tollpihe lennék, felemelt és a lába közé ültetett, hogy neki tudjak dölni a hátának, majd mindettőnket betakart. Kezébe vette a tálcát és hiába makacskodtam az elején, hogy nem fogok enni, az lett a vége, hogy ő etett meg.

Így telt el majdnem egy hét. Taeval ismét beszélgettünk fejben, és nem mindig mindennap, de legtöbbször naponta jött. Így mentek el a napok a 3.hetes cellarabságomban. Igazából annyira nem bánom, hogy itthon kell lenni, azért is "cella" meg "börtön" a neve az itthon létemnek, mert ezt találta ki a sok majom akik a házban tartozkódnak. Valójában, csak az zavar, hogy nem tudok farkas alakomban futni most az erdőben. De már csak pár nap és kiszabadulhatok, illetve betöltöm a 18.életévem. Persze Tae már kijeletette, hogy most már rendesen megronthat engem mert nem vagyok kiskorú. Igaz, hogy belém nyomott egy babát, amíg még bőven 17 voltam, de nem baj, ezt mindig elfelejti.

Az ember azt hinné, ha otthon vagy bezárva, akkor lassan telnek a napok. Igazándiból ez nem igaz. Szerintem marha gyorsan eltelt ez a hét is. És hányadika van ma? 11.e. azaz, holnap van a szülinapom, néhány napja még azt ecseteltem, hogy "oh még bőven vannak napok" erre tessék, már itt is van. Igaz, hogy sajna tegnap Tae nem tudott jönni, mert ugye, a hold ünnepségre készülnek meg minden. Ezért ma is csak délután/estefelé jön. És persze közölte, hogy pihenjek, mert estére programot szervezett nekem. És azt hiszem tudom, is, hogy mi lesz az. Jaj, komolyan sajnálom, ezt a gyereket.