Szépséges Örökös

Tᴀɴᴀ́ᴄsᴛᴀʟᴀɴᴜʟ

– Talán valami Ella vagy Elena? – tette az ujját az állára, de megrázta a fejét. Legyintettem.

– Mindegy.

– Igazából igen, az. – értett egyet. Lassan az ajtó alatti kis fényre terelődött a tekintete. Mélyet sóhajtott. – Az anyám tartozott a szerb maffiának, rohadt sok pénzzel. Már akkor, amikor én megszülettem. Képtelen volt kifizetni azt a tömérdek felhalmozódott adósságot, így helyette engem vittek el.

Szótlanul figyeltem a lányt, akinek lassacskán a vállak előremozdultak, ajkait pedig egy vonallá préselte. Fogalmam sincs miért osztotta meg velem mindezt.
Viszont nem akarok több időt elvesztegetni azzal, hogy távolságtartó vagyok és végül nem használom ki az időt egy olyan emberrel, akiben megbízhatok. - Persze bizonyos kereteken belül -.

– Hányan voltak itt veled, mióta itt vagy?

– Sokan. Túl sokan. – lehelte szomorú, megfáradt hangon. Megingattam a fejemet, a számat szólásra nyitottam éppen, amikor a zár kattant és az ajtó kinyílt.

Aiden lépett be, egy fém tálcával a kezében. Cipőorra szinte súrolta lábbeli nélküli,felsértett talpamat.

– Edd meg! – hallottam meg mély baritonját, azonban a mondat a végére inkább parancsként hangzott. Unottan felemeltem a fejemet, hogy szemeim találkozzanak kék íriszeivel. Fúj.

– Majd, ha szerepel a szótáradban a kérlek. – hunytam le a szemeimet, fejemet pedig újra a falnak döntöttem. Hallottam, ahogyan Amaya élesen beszívja a levegőt. Aiden felhorkant.

– Mit mondtál? – kérdezte kissé hitetlenkedve. Sóhajtva felnyitottam szimplán az egyik szememet, úgy bámultunk egymásra.

– Az "edd meg" után jól jönne egy kérlek. – ismételtem meg, majd kezeimmel a padlóra támaszkodva, felálltam.

– Ezt nem hiszem el?! – emelte a plafon felé a tekintetét, mintha élete legfrusztrálóbb öt perce zajlana éppen. – Tisztában vagy vele, hogy ha nem eszel, legyengülsz?

– Nekem csak jó! – vigyorodtam el. – Nem tudjátok majd fenyegetni az apámat, ha véletlen meghalok.

– Te... – lépett közelebb, ám hirtelen megtorpant. Összeszorította az állkapcsát. – Edd meg!

– Nem. –vontam vállat, mire fújtatott egyet. Azt hittem ott helyben nekem dobja a tálcát.

– Hihetetlen! – motyogta idegesen. – Edd meg, kérlek!

– Mi? Nem hallottam? – hajoltam hozzá közelebb, de ő hátrahőkölt.

– Nem vidd túlzásba, kislány! – morgolódott, aztán a kezembe nyomta a friss étellel teli tálcát. Biccentve köszöntem meg.

Mikor már majdnem kilépett volna az ajtón, kilincsre tett kézzel visszafordult. Félig felkötött szőke haja kitűnt a mocskos szobából.

– Holnap lesz egy konferencia a maffia vezetők körében. Apám hivatalos rá és mint örököse, én szintúgy. Nikola úgy rendelte te is velünk jössz. – közölte nemesegyszerűséggel, mintha nem ejtett volna ki a száján számomra valami fontosat. Szúrós szemekkel meredtem a férfire.

– Azt lesheted, hogy én innen kiteszem a lábamat. – mosolyodtam el győzelemittasan, de ő szimplán megrázta a fejét.

– Akkor előveszünk valakit, akit szeretsz. Valakit, akihez mély érzelmek kötnek. – kontrázott rá, amivel végül sikerült nyernie. Soha nem sodornék olyasvalakit veszélybe, aki számomra fontos. Szándékosan biztosan nem.

– Rohadj meg! – szűrtem ki a fogaim között, Aiden viszont csak biccentett.

– Vajon mi fog előbb a vesztedbe sodorni? A hűséged vagy a makacsságod? – billentette oldalra a fejét, végignézve rajtam. Indulatosan megindultam felé.

– Derítsük ki, miután kivertem a fogaidat. – ajánlottam fel nagylelkűen és már emeltem is a jobb kezemet az ütésre.

Aiden elvette a kezét az ajtóról, egy szempillantás alatt elkapta az öklömet, megfordított és a kezemet a hátamnak nyomta. Felszisszentem a kicsavarodott végtagom, az éles fájdalom miatt.

– ¡Gillipollas! – szinte köptem a szót, szívem hevesen vert. Karomat minden pillantban próbáltam kiszabadítani, azonban Aiden szorosan tartott. Éreztem lehelletét a nyakamon, ajkát a fülem tövénél.

– Még a végén megsérülsz, ljubav. – suttogta a fülembe. Éreztem tenyere puha simítását alkaromon, mely kellemes libabőrt hagyott maga után. Összepréseltem ajkaimat, nehogy kibukjon az a gyönge sóhaj, ami éppen készülte elhagyni a számat.

– Eressz. el. – tagoltam lassan, leginkább saját magam megnyugtatása érdekében. Halk, mégis erőteljes nevetés tört fel a torkából. A szám kiszáradt nevetése hallatán, ugyanis igazán érzéki volt.

Aiden kihasználva megszeppentségemet, lágyan előrébb lökött és kihátrált a helyiségből. Megsemmisülve engem.

– Ez... mi volt? – törte meg a csendet pár perc múlva Amaya. Tanácstalanul tártam szét a kezeimet, lassan az ételhez sétálva.

Fogalmam sincs.

(ง'̀-'́)ง
* Gillipollas — Dickhead —Faszfej
Ljubav — Love — Szerelem •bár magyarul elég szarul hangzik•*