New York-i hajsza

20. •Tegnap este•

- Mit csinálsz? - kérdezem tőle és elé lépek. Lehúzom a fejéről a takarót és félre döntöm a fejem.

- Megpróbáltam felhúzni a huzatot. - jelenti ki nemes egyszerűséggel.

- Csakhogy rosszul csinálod.

- Ki nem találtam volna. - mondja egy mosoly kíséretével.

- Miről akarsz beszélni? - fordulok felé elengedve a takarót a kezemből.

- Józanon. - emlékeztet a megállapodásunkra.

- De azt elmondhatnád, hogy miről.

- Miért?

- Hogy... - mert fel akarok rá keszülni. Hogy helyre tegyem a gondolataimat. Az érzéseimet...

- Aludjunk. - rákontráznék, hogy ne, inkább beszéljünk, de a kimerültség nyer. Még elalvás előtt megpróbálom rendezni a gondolataimat, de amint lefekszem az ágyra, az álom már el is nyom.

~~~

Reggel átfordulok a másik oldalamra és egy pillanatra kinyitom a szemem. Szemben velem, az ajtóban Paul áll egy csomag chips-el a kezébe.

- Látom jó éjszakátok volt. - mondja tele szájjal.

- Igen Paul, bejöhetsz. - forgatom meg a szemem. A takaró csak a combom egyik felét takarja a másik fele csupasz.

- Tudom, de azért köszi, hogy megengeded. Tehát... Hol is történt pontosan?

- Mi?

- A ruhád a bejárati ajtóban van, míg Chris ingje a fürdőszobába.

- Nem fogom veled ezt kivesézni. - ülök fel, majd magam mellé pillantok, ahol Chris békésen szuszog. A hajamat kibontom és megigazítom. Néhány helyen még nyirkos.

- Pedig szívesen hallottam volna a részleteket.

- Én sem kérdezlek ki téged. - kicsit lejjebb veszem a hangerőmet nehogy felkeltsem Chris-t.

- Pedig nagyon szívesen elmondom neked. A csaj kérója valami eszméletlen volt. Majdnem annyira, mint a csaj. Tehát felvitt a lakásába. Először csak csókolóztunk, de végül nem sokáig bírta magán hagyni a bugyiját. És...

- Paul, én nem kérdeztem.

- Tehát... Valami előre jutás?

- El ne kezd megint. - szorítok egy párnát a fejemre.

- Beszéltetek?

- Inkább cselekedtünk. - teszem vissza a fejem alá a párnát.

- Oh... - húzza fel a szemöldökét. Mély levegőt veszek, majd nagy nehezen kimászok az ágyból és elkezdem kifelé húzni a konyhába. Még mielőtt kiléptem az ajtón Chris-re pillantok, akik átfordulva a másik oldalára tovább alszik.

- Elvileg beszélni akar. - állok meg Paul-al szemben a tarkómat vakargatva.

- Igen? Ugye beszélni fogsz vele?

- Hát...

- Nem Sarah. - elém lép és megfogja a vállamat. - Beszélned kell vele. Hallod? Meg kell beszélnetek. - ha most egy külső szemlélő lennék azt mondanám, hogy Paul a legjobb barátom, aki segít megszerezni a legjobb pasit a gimiből.

Ha egy másik életbe találkoztunk volna akkor tényleg egész jó kapcsolatunk lenne. De ez nem egy másik világ. Ez a valóság. De lehetne ebben az életben is a barátod! Szólal meg a jól ismert belső hangom.