DARK MOON /~Taehyung~/ BEFEJEZETT/

4. rész🥀

- Byun falka? Velük soha az életben nem kötök szövetséget.- akadok ki.

- Jaj fiam, nem úgy... most te vagy az alfa, elmész szépen a Byun falkába, békét ajánlasz, azzal, hogy te végig gondoltad a múltban történt eseményeket a két falka között és te úgy gondolod, újra lehetne kezdeni, és békét akarnál. Remélhetőleg ezt el is hiszi a mostani alfa, és amikor már szinte puszi pajtások vagytok és minden titkát tudod, megtámadod őket és szépen áveszed a falkáját, és onnantól kezdve a Lee és a Song falka is a markodban lesz.- mondta ördögien. Ez az ember nem normális. Jó az ötlete nem olyan rossz. De.. valahogy nincs jó érzésem ezzel kapcsolatban.

- Hát nem tudom apám. Ezt hanyagoljuk egyenlőre.- mondom.

- Hát annyira azért nem tudjuk ugyanis van 2 lány akik közül kiválasztasz egyet és a feleséged lesz.- najo, most volt elegem.

- Biztos, hogy nem veszek el egy olyan valakit, akit nem szeretek. A társamat fogom elvenni feleségül és senki mást.- rivallok rá apámra. Tudom ki az a két lány. A két kis ribanc Lisa és Jennie a "hárememből" való két omega lány... vagyis ex hárem mert nekem már van egy orgona illatú alfám? Vagy omegám? Amúgy teljesen összezavar ez a lány, mert gondolom lány, vagyis ha omega akkor fiú is lehet, de kétlem, hogy omega lenne, mert akkor nem lehet piros szeme, tehát ha alfa akkor nem lehet fiú, mert a farkasa alapján nagyon lányos volt inkább. Tuti lány érzem a zsigerimben. De ne nézzetek rám csúnyán... ha fiú lesz persze őt is elfogadom és szeretni fogom, de nem vagyok meleg. De visszatérve egy omega alkatú alfa, erre akartam kilyukadni.

- De fiam itt vagy 20 éves és még nincs társad.- wow, annyira a szerelmemen járt az eszem, hogy el is felejetettem, hogy apám is itt van.- Felejtsd el és vedd el az egyiket. Nekem mindegy, hisz tudom, hogy Lisa is és Jennie is képes lesz neked mindent megadni.- biztos, hogy nem.

Kezdek nagyon ideges lenni. Érzem, hogy a szemem színe már vér vörös. A kezemet ökölbe szorítom, a körmeim miatt már vérezhet a tenyerem, de most nem akarok neki rontani apámnak. Ekkor még nem volt oka.

Egy szó nélkül viharoztam ki az irodájából. Hallom, hogy utánnam kiabál, de a düh miatt nem fogom fel. Kirongyolva a szüleim házából, haza felé indulok meg, hogy összecuccoljak.

Otthon szerencsére nem találtam senkit ami most jó, mert most nem akarok magyarázkodni. Szerncsére Jin illatát sem érzem, szóval valószínűleg vége van a lázának. Megfogtam azt a táskát ami épp a kezem ügyébe került majd a szobámba viharoztam és a szekrényből kezdtem el ruhákat bele dobálni. Aztán a szükséges tisztálkodási szerek jöttek, majd néhány könyv, rágcsa, koton és sikosító... hisz sosem lehet tudni. Lehet összefutok az én kis gyönyörűmmel és akkor majd megismerkedünk és később eljátszadozunk. Hmm.. inkább viszek két dobozzal.

Már majdnem kész vagyok amikor azt hallom, hogy mögöttem becsukódik az ajtó. Majd meg is érzem az enyhe fahéjat.

- Mondd Kook.- mondom neki pakolás közben. De ő nem mond semmit csak az ágyra ül, jelezve, hogy hagyjam abba és magyarázzak el mindent. Nagyot sóhajtok de leülök mellé.

- Hallgatlak.- néz rám

- Elmegyek egy kis időre. Szeretném ha addig a falkám a te kezedben lenne.- mondom.

- Apád megint kihizott a sodrodból?- kérdezi a nyilvánvalót. Na igen nem ez az első. Viszont most először érzem azt, hogy el kell mennem.

- Gondolhatod..- bologattam.

- Rendben. A többiek?

- Nem akarom, hogy tudják, hogy elmentem. Vagyis feltűnik nekik persze. Csak mondd nekik, hogy egy biztonságos helyre megyek.

- A faházba?- kérdezi. Nekem és Jungkooknak vagy egy közös helyünk. Mikor kicsik voltunk egyszer rataláltunk a Kim falka határában egy elhagyatott kis faházra. Attól a naptól kezdve nagyon sokat jártunk oda. Órákon át beszélgettünk. Most nehéz is lesz oda egyedül mennem. Jungkook olyan mintha a testvérem lenne. Benne megbízhatok. Ha kell érte meg is halnék, és ez kölcsönös. Ezért is lesz szar majd nélküle. De hamar visszajövök, plusz vele itt a család és Jimin, aki ha úgy van rendre inti a nagy alfáját.

- Igen.- felálltam az ágyról és a vállamra kaptam a táskámat.- Pontosan 1 hónap múlva itt vagyok. Addig ne szedd szét a falkát és kérlek ne arra keljen haza jönnöm, hogy Jimin nem tud járni mert fáj a segge.- röhögöm el a végét.

- Az elejét meg ígérhetem. Minden erőmmel megóvóm a falkád. De a második dolgot nem ígérem meg.- nevetett ő is. Majd szorosan megöleltük egymást.

- Ne aggódj szép omegám, visszatérek hozzád.- mielőtt felfogná mit is mondtam neki gyors kirohantam a szombámból. Amikor a bejárati ajtónál voltam már csak akkor hallottam, hogy...

- Yah, Kim Taehyung, mindjárt olyan omegát csinálok belőled..- hallom mennyire dühöng a kis Kook. Valjuk be... ezt nem hagyhattam ki.

Kilépve a friss levegőre, azaz a hátsó udvarra, egyenesen az erdőbe néztem majd elindultam.

Sokat kellett sétálnom mire elértem a célom. Eddig egy kitaposott ösvényen jöttem, persze ügyelve arra, hogy ne vegyenek észre. És most? Itt állok egy nagy bokor előtt. Körbenézek, a levegőbe szaglászok, hogy nem e jött e valaki utánnam, majd bemgyek a bokorba. Sok tövis karcolt meg, de pár lépés után, kijutottam majd még egy kis séta az erdő sötéttebb részén, és meg is érkeztem a kis házikóba.

Kinyitottam az ajtaját, és... pontosan ugyan olyan mint mikor utoljára voltunk itt. Beléptem és minden emlék előjött. Ahogy kergetőztünk az egész házban, a beszélgetések az ősrégi kanapén. Milyen szép is volt. Felmentem az emeletre és bementem a szobámba. Ledobtam a táskát a földre, majd ledöltem az ágyra. Kicsit poros volt, de nem érdekel.

Már majdnem el is aludtam amikor korgott a hasam. Lehet ennem kellett volna, mielőtt elindultam volna. Felkeltem az ágyról, lementem a konyhába és kinyitottam a hűtőt.

Üres...

Mit is vártam. Kimentem, majd farkas alakomban elkezdtem futni.

Akkor ma vadászunk...