Rubber Doll [JiKook] //Szüneteltetve+Javítás Alatt//

Part 20.

Kétségbe voltam esve. Nem tudtam mi tévő legyek, a minap 2 hihetetlen dologgal súlytottak le. Elsőnek a főnök, aztán most ez..
Kisiettem a kis irodámból és a takarítónőhöz siettem, aki éppen a felmosóval bajlódott.
-Elnézést, nem látta mikor ment el Hoseok? Tudom hogy ismeri mert szoktam magukat látni amint beszélgetnek. -próbáltam higgadtan beszélni hozzá, de szerintem leeshetett neki hogy valami nem stimmel mert hallottam én is , ahogy meg-meg remeg a hangom. Na meg persze szaporábban is vettem a levegőt.
A hölgy elsőnek kissé bambán nézett, aztán bólogatva válaszolt:
-Láttam hogy telefonálás után kisietett az épületből. Elég frusztáltnak tűnt de ma nem is beszéltünk igazából. Én olyan 2 órája jöhettem, ő nemsokkal ezután ment el. Miért, baj van? -kérdezte kiváncsian, mire fejet rázva megsimogattam a vállát.
-Semmi gond, csak.. be kellett volna segítenie. Köszönöm és további jó munkát! -egy hamis, egyben gyors mosolyt követően magamhoz kaptam a cuccaim és kisiettem az épületből. Beültem a kocsimba és pötyögtem "Hoseoknak".

"Hol van?"

Nem is kellett sokat várnom a válaszra, pár másodperc után meg is kaptam.

"Gyere a Huggendeoul 77-re és még azt is megtudod hogy én ki vagyok, ha netán megfeledkeztél volna rólam."

Ez nagyon is ismerős.. biztosan voltam már ott. Na de mindegy is a faszért gondolkodok ennyit..?!
Azonnal indultam is a címre, aztan már be is ugrott hogy hol vagyok és hogy ki tartja fogságban a haveromat.
Szinte kiugrottam a kocsiból és azonnal berohantam a lakásba, ahol egy székhez kötözött Hoseok várt, kinek le volt ragasztva a szája.
-Seok! -már rohantam is volna hozzá, de ebben megállított az a seggfej akinek még mindig nem jut eszembe a neve.
-Csak lassan, Jeongguk. Lesz elég időd aggódni érte ha nem tudunk alkut kötni. -mosolygott rám és egy éles kést tartott Hoseok arcához. Megtorpanttam és idegesen néztem azt a buzit. Szívem szerint rávetettem volna magam és kivertem volna belőle még a szart is, a geciből!
-Őt mi a faszért kellett belevonnod bármibe is? Ha akarsz tőlem valamit akkor hozzám gyere és engem kötözz meg seggarc, ne a haveromat! Eszed annyi mint a..
-Elég! Nem kértem kioktatást! -vágott szavamba élesen és felemelte kezét. -Most szépen ülj le te kis szaros és hallgass végig, különben elvágom a drága "haverod" nyakát! -a kést Hoseok nyakához tartotta, jó közel hogy egy pillanatra azt hittem meg is vágta vele.
Csendben tettem amit kér és levágodtam a székre, ami felé mutatott szabad kezével.
-Nos, mint tudod és szemtanúja voltál különleges "képességemnek", életre tudok kelteni tárgyakat. Ezek alatt olyan dolgokat értek, mint például babák, plüssállatok, robotgépek stb ,tudod nem vagy te olyan hülye.. -hadonászott szabad kezével. -A lényeg, hogy van valamid, ami kell nekem és itt tudod mire gondolok! Nagyon is jól tudod hisz félsz tőle. -nevetett fel és fejét csóválva folytatta. -..nem is értem miért nem adtad őt nekem oda a legelején. Minden sokkal egyszerűbb lett volna. De hát mindenki a nehezebbik utat választja. Tipikus.. -ásított hamiskásan. -Tudod.. Jimin, a te kis félelmetes babád nagyon hasznos ám. Fogalmad sincs, minek a birtokában vagy. Nem is fogod megtudni, mert most szépen elvonszolod magad és idehozod őt nekem, különben..! -fejezte be parancsoló hangon, majd Hoseok arcához illesztette a kést és egy vékony sebet ejtett azon MOSOLYOGVA, a faszarc!
-Mégis miről beszélsz? Legalább ezt mond el hogy mi a faszról ugatsz.. minek kell neked Jimin? -idegességemet nem tudtam leplezni és ezt a hangnemem is elárulta.
-Nem mindegy az neked, hisz félsz tőle.. meg akarsz tőle szabadulni.. -tárta szét karjait és nevetett fel hiszterikusan. -Nyomás! -mutatott a bejárati ajtó felé.
-Mond el, miért kell neked.. legalább csak ennyit. -álltam fel és  mélyen szemeibe néztem. Legalább 2 percig csend telepedett ránk, majd vállat rántva megszólalt.
-Egye fene. Aztán indulj is vagy tényleg véget vetek az értelmetlen életének.
Jimin, oh Jimin.. te gyönyörűség.. alig várom hogy megkaphassalak!
Tudod Jeongguk, a te kis félelmetes babád igazából egy kincs. Nagy erővel bírNA, de most fog is amint megkapom. Mi ketten megállíthatatlanok leszünk. Na tűnj, nem árulok el semmi többet.

-

Becsapva magam mögött a bejárati ajtót indultam Jimin keresésére. Nem sokat kellett ám keresgélni, hisz ott feküdt az ágyamon, kigombolt inggel és kicsatolt övvel. A dzsekije nem volt teljesen rajta és egyik vállát szabadon hagyta vékony pólója, így rálátást adva hófehér vállára. A látványra beindulna az ember, de én nem tudtam most ilyenekkel foglalkozni. Odasiettem és felkaptam az ölembe, majd a vállamra helyeztem és indultam is volna vele kifelé, mikor hirtelen meghallottam valamit a hátam mögül. Mintha egy kutya lenne mögöttem és az morogna.. nem mertem hátra nézni, becsuktam a szemem és azt mondogattam hogy csak képzelődöm és indultam volna ismét, most pedig már valaki állított meg. Egy sőtét árny jelent meg előttem, sárgán villogó szemekkel és belőle jött az a morgó hang. Hirtelen azt sem tudtam mit csináljak , hisz előttem volt nem tudtam volna elfutni előle. Felém kezdett jönni és karjaival felém is nyúlt, de én a sokktól teljesen gallyra kerültem és ősszeestem ott helyben. Csak arra emlékszem, ahogy az a valaki vagy valami Jimin irányába megy ahova esett a vállamról, aztán se kép, se hang.

Csak a sötétség.

--------

Sajnálom, hogy ilyen nagyon nagyon későn hoztam nektek új részt. Higyjétek el meg vt rá az okom, hogy nem írtam eddig. Ezután se nagyon fogok tudni és az ok oly egyszerű és érthető, még sem mondhatom el nektek de ha tudnátok megértenétek. Még az is aki amúgy kötekszik amiért nem folytattam eddig. Remélem picit feldobtam némelyikőtöket, igyekszem hozni a többiből is legalább egy részt aztán mindegyikből újabb és újabbat szabadidőmben. Legyen szép napotok!