𝐂 𝐈 𝐍 𝐂 𝐔 𝐄 𝐍 𝐓 𝐀 𝐘 𝐂 𝐈 𝐍 𝐂 𝐎 - 𝐓𝐨𝐦𝐨𝐫𝐫𝐨𝐰

3.4K 182 28
                                    

𝐓𝐀𝐘𝐋𝐎𝐑 𝐇𝐀𝐋𝐋

𝐉𝐮́𝐥𝐢𝐮𝐬 11. 𝐖𝐚𝐥𝐞𝐬

A kórházba belépve elfogott az a tipikus fojtogatóérzés a fertőtlenítő miatt és magától a kórháztól. Már szinte rutinosan mentem a lifthez,a mivel  a harmadikra mentem. Andy szobája szerencsére nincs messze a lifttől és nem is az emelet végén van. 

- Hellobello. - léptem be hozzá egy nagy mosolymosollyalrcomon levéve mgamról a maszkot.

- Szia. - motyogta halkan. 

- Hogy vagy? - kérdezte letéve a táskámat a székre, majd leülve mellé. 

- Mint akin átment egy teherautó. 

- Hogy érted? - néztem rá aggódva.

- Fáj mindenem. Már az is, ha csak a kisujjamat felemelem. - mondta letörten.

- Szóljak az orvosnak?

- Ne, nem kell. Nem rég beszéltem vele és ez a kemó miatt normálisnak mondható. 

- Biztos? 

- Igen. - erősítette meg. - Milyen volt a napod? - kérdezte feljebb tolva amgát az ágyon. A szokottnál is sokkal sápadtabb volt és sötét karikák húzódtak a szemei alatt. A karjain látszott egy-két lila folt, ami nem azért volt ott, mert beverte volna. 

- Nem volt rossz. Szinte egész nap Maxel voltam, mert Lando elfoglalt volt. Viszont te imádtad volna. Sok olyan autó volt kint, amit már láttál a neten vagy tévében, de élőben nem. - mondtam mosolyogva. 

- Majd jövőre kimegyünk. - mondta, mire csak bólintottam.

- Szerintem akkor Lando simán el is visz egy körre, ha engedik neki. 

- Ez jól hangzik. - ásított.

- Fáradt vagy? 

- Csak egy kicsit. Nem vészes.

- Pihenj. 

- Nem.

- Andy pihenj, itt leszek, ha felébredsz. 

- Nem, azért jöttél, hogy nézd, hogy hogy alszok. - mondta.

- És ez hol érdekel engem? 

- De akkor átalszom a meccset is.

- Egyezzünk meg, hogy felébresztelek előtte, ha msot alszol. - tartottam felé a kezem.

- Legyen. - sóhajtotta egy kis idő elteltével. - De ha nem ébresztesz fel, fixen megbosszulom. 

- Nyilván. - nevettem el magam halkan. 

Nem telt el 10 perc és Andy már mélyen is aludt. Még, hogy nem olyan fáradt. Éreztem, ahogy a szemembe könnyek szöknek, ahogy néztem őt aludni. Elképzelni sem tudtam, hogy milyen érzés ez neki és milyennap felkelnie és ezzel küzdenie ahelyett, hogy élvezné a nyarat és a barátaival követne el nagyobbnál nagyobb hülyeségeket, amik miatt le kéne szidnunk őt. A kezét megfogva nyomtam rá egy puszit és csak reménykedtem, hogy minél hamarabb jobb lesz a helyzet és meggyógyul. 

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Sep 24, 2021 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/Where stories live. Discover now