Hater {+18} (✔️)

✿*:･ﾟ16ﾟ･:*✿

Hardyn:
Gőzöm sincs, hogy mennyi időt töltöttünk el vízben, de az biztos, hogy kellő képpen lefárasztottuk egymást. Mondjuk amúgyis kimerültebb voltam, mert az edző a hamarosan induló gimis bajnokság miatt kihajtja a belünket, de Daenerys még ennél is durvább volt.
Totál kipurcantam, pedig nem is történt szex köztünk.
Ez egyébként elég új.
Jól éreztem magam Daenyvel, mert vele nem kellett finomkodnom. Mármint nyilván nem okoztam neki fájdalmat, de az úszóversenyben, amit hirtelen felindulásból talált ki, nem kellett visszafognom magam. Sőt, gyakorlatilag megfenyegetett, hogy ha visszafogom magam, akkor kiherél. Ezt pedig nem kockáztathattam.
Még szükségem van a heréimre.
De ahogy most a kocsiban ülve oldalra pillantok a mellettem ülő lányra azt látom, hogy ő is elfáradt. Folyamatosan nagyokat pislog és a halántékát az ablaknak dönti, miközben a lábait felhúzza a mellkasához.
Jared elől ül Faye-jel, mi pedig hátul és basszus...nem tetszik ez a távolság. Miután beszálltam azt hittem, hogy Daeny középre ül majd, hogy hozzám bújhasson, de nem. Helyette beült a jobb oldalra és most olyannak tűnik, mintha legalább egy másik kocsiban ülne.
Meg akarom érinteni. Magamhoz akarom ölelni és beszippantani az illatát, miközben ő a mellkasomra hajtja a fejét.
-Távolabb nem is ülhettél volna-jegyzem meg az arcát fürkészve.
Csináltam valamit, ami miatt nem mellém ült?
Nem aggaszt, hogy az elől ülő barátaink meghallanák a beszélgetésünk, mert a gerlepár annyira el van foglalva egymással-és Jared természetesen az úttal-, hogy szerintem az sem tűnne fel nekik, ha egy UFÓ szállna fölénk és elvinne minket egy másik bolygóra. De igazából, ha meghallják az sem érdekel. Tudni akarom, hogy miért ilyen távolságtartó.
Daenerys felém pillant, majd megvonja a vállát.
-Nem szeretek középen ülni a kocsiban-feleli álmoskásan.-Kényelmetlen ott az öv és nem érzem magam biztonságban, amikor középen ülök. A jobb oldal az én helyem-paskolja meg az ajtót, aztán ismét nekidönti a fejét, de nem szakítja meg a szemkontaktust.
-Akkor nem én csináltam valamit, amiért nem mellettem vagy?-Vonom fel a szemöldököm.
Basszus, nem hiszem el, hogy ennyire elbizonytalanodtam. Ez nem én vagyok. Nem szoktam ilyen miatt rinyálni.
Persze tudom, hogy Daenerys más. Ezt márcsak a csókunk is bizonyítja, ami olyan intenzív dolgokat váltott ki belőlem, amiket még soha, senki csókja. Meg az, hogy nem tudok nélküle elaludni, de ez...
Ez normális?
-Nahát, nahát-mosolyodik el Daeny, s az ő szemöldökei is felszaladnak a homlokán.-A nagy, magabiztos, irányítás mániás Hardyn Hayes elbizonytalanodik egy lány miatt? Csípjetek meg, mert tuti, hogy álmodom.
-Mindjárt úgy megcsíplek, hogy öröm lesz nézni-húzom meg a haját finoman, de aztán komolyra váltok.-De most őszintén, Daeny, csináltam valamit?
-Tényleg csak nem szeretek ott ülni-rázza meg a fejét, majd megveregeti a középső helyet.-De miért nem deríted ki? Csússz át ide és megtudod, hogy hogy reagálok.
Ez már azért elég bíztató.
Halványan elmosolyodom, majd kicsatolom magam és becsúszom mellé. Amint újra bekötöm magam Daenerys elmosolyodik, majd a mellkasomra hajtja a fejét és hozzám bújik. A kellemetlen érzés a mellkasomban, ami eddig ott volt azonnal eltűnik és a helyét forróság veszi át és bizsergés.
-Sokkal jobb-suttogom, miközben köré fonom a karjaim, mire Daeny bólogatni kezd.
-Határozottan-teszi hozzá, s lehunyja a szemét, de hallom, ahogy beszippantja az illatom a felsőmből.
Ez egy semmiség, mégis a testem libabőrös lesz és mintha a szívem is megugrana egy kicsit.
Pedig gyakorlatilag semmit sem csinált.
Hát igen, ez Daenerys Heart...hihetetlen lány.
Jared a visszapillantóba nézve realizálja, hogy mi átendeztük az ülésrendet, amiért kapok egy kacsintást, de aztán a majdnem rajtam ülő lány megint eltereli a figyelmem.
-Ezer százalék, hogy minden rendben? Szokatlanul csendes vagy-simogatom a hátát finoman.
-Csak nagyon elfáradtam-morogja a mellkasomba, s ennek megkoronázásaképp ásít egy nagyot.-Nagyon fárasztó vagy, nem tudom, hogy mondták-e már. Lefárasztottál.
Hát persze.
Daeny szinte alszik, de még így is képes beszólni nekem. Nem is ő lenne, ha nem így lenne.
De persze ez most is nagyon szórakoztat. A számat elhagyja egy halk kacaj, miközben megingatom a fejem, s puszit lehelek a feje búbjára.
-Pedig még semmit nem tettem veled-morgom a fülébe, amitől a lány érezhetően megborzong.
Imádom azt, amilyen hatással vagyok rá. Egyszerűen nem tudok betelni vele. Napokig el tudnám nézni, ahogy előttem fekszik és a teste libabőrös lesz, ahányszor csak hozzáérek. Ennél márcsak az lenne a szebb látvány, ha meg is vonaglana, miközben az édes nyögéseit és sóhajait hallatja nekem. Belebizsereg a testem, ha magam elé képzelem a jelenetet, de lehűtöm magam, amennyire ez lehetséges.
Még nincs itt az ideje.
Daenyvel nem fogom elsietni ezt. És a mosolya, nevetése és ölelése legalább olyan jó érzés nekem, mint ez a fantáziám, ami sokszor kísért, ha nem még jobb.
-Meg ne lepődj majd, Hayes-kontrázik azonnal.-Talán majd én fárasztalak le téged jobban, nem pedig te engem-indítja el a kezét a sliccem irányába, de gyorsan elkapom a csuklóját.
-Ne, még ne-suttogom neki, bár a vágy nagyon küzköd a józan eszemmel szemben.
Viszont azonnal nyer a józanság, amikor a lány felnéz rám a nagy kék szemeivel és édesen rám mosolyog.
-Te komolyan veszed ezt a nem sietünk dolgot-simítja meg az arcom szabad kezével.
-Mondtam, hogy te más vagy. Veled nem teszem azt, amit a többiekkel-rázom meg a fejem, s ahogy figyelem a gyönyörű mosolyát az én ajkaim is felfelé görbülnek.-Alszol ma velem?
-Pontosabban ma is?-Válik szélesebbé az a bizonyos mosoly.
-Igen, valahogy úgy-bólintok, s nem bírom ki, hogy ne csenjek tőle egy szűzies csókot.
-De, az nagyon jó lenne-biccent, aztán visszahajtja a fejét a mellkasomra.
Azonban alábecsülöm a fáradtságát, ugyanis mire leparkolunk a házunk előtt Daenerys már mély álomban szuszog.
-Segítsek valamit?-Fordul hátra Jared, de megrázom a fejem.
-Illetve csak annyit, hogy akaszd rám a táskáinkat. Nem akarom felébreszteni, beviszem így-kötöm ki óvatosan a lányt, ügyelve, hogy véletlenül se keltsem fel.
Jared azonnal bólint, majd kiszáll a kocsiból és a vállamra akasztja a két táskát. Daenyt finoman behúzom az ölembe, aztán kimászom a kocsiból és nagyon óvatosan kiemelem őt is, nehogy odavágjam valamijét véletlenül.
-Kösz, holnap találkozunk a suliban. Pacsiznék, de tele van a kezem-mosolyodom el, s látom, hogy Jarednek nehezére esik nem hangosan felnevetni.
-Ugye tudod, hogy olyan idiótán vigyorogsz?-Mutogat az arcára.-Bele fogsz zúgni, ha nem történt máris meg.
-Jó éjszakát-indulok befelé válasz nélkül hagyva.
-Akkor is így van-szól utánam, de úgy teszek, mintha nem hallanám.
Nagy nehezen kinyitom az ajtót, majd bemegyek és egyensúlyozva leveszem a cipőmet.
-Megjöttetek?-Csillan meg anya szeme a nappaliban, amint belépek oda, de aztán halkabbra veszi magát.-Ennyire kimerítő volt?
-Ő a kimerítő-ingatom meg a fejem Daenerysre pillantva.-De abszolút a jó értelemben.
-Micsoda Pálfordulás-villant egy mosolyt apa.-Felvigyem?
-Nem kell, majd én felviszem. Hadd pihenjen, ne adogassuk egymásnak. Lezuhanyzom, aztán lefekszem. Nem baj? Elég hosszú és fárasztó napom volt.
Azt nem kell az orrukra kötni, hogy Daenerys mellé fekszem majd le.
-Persze, menj csak, majd reggelinél meséltek holnap-ad puszit anya, s apa is biccent.
Még én is lehelek egy puszit anya halántékára, aztán egy biccentés után-mivel még mindig tele van a kezem-felmegyek. Daeneryst finoman lefektetem az ágyára, betakarom, majd fogva a pizsamámat bemegyek a fürdőjébe, hogy minél előbb mellette lehessek, amint végzek. Gyorsan levetkőzöm, aztán beszállok a meleg víz alá. Bár Miami hőmérséklete határozottan magas és a víz is kellemes volt, most nagyon jól esik ez a meleg. De nincs sok időm csendben élvezni, mert amikor a szappanért nyúlok egy sikkantás hasít a levegőbe.
Azonnal odakapom a tekintetem, s szembe találom magam a szemét takargató Daenerysszel.
-Basszus, ne haragudj. Nem láttam semmit, esküszöm, csak...azt hittem nélkülem alszol. Én...még magamnál sem vagyok, jézusom, így kidőltem?
-Láttál már meztelenül-biccentem oldalra a fejem és képtelen vagyok nem vigyorogni a zavarán.-És igen, ennyire kidőltél. Gondoltam ide jövök zuhanyozni, mert úgyis alszol, aztán rögtön tudok menni hozzád. Én ébresztettelek fel?-Szappanozom be magam, mintha mi sem történt volna.
Elvégre nincs mit takargatnom. Meg amúgyis...a múltkor együtt meztelen fürdőztünk a strandon.
-Nem, csak...csak felébredtem és gondoltam, hogy akkor lezuhanyzom, meg elkészülök, de akkor várok. Vagy bemegyek a te fürdődbe-dörzsöli meg a szemét és ásít egy nagyot.
Még mindig alig van magánál. Ezt a hangján is hallom. Felismerem már a bágyadt, reggeli hangját. Olyan aranyos. Ártatlan és kislányos.
-Találkozunk a szobámban-int nekem, de még mindig nem néz rám.
Nem hiszem el, pedig a tónál látványosan csorgatta rám a nyálát. Most pedig zavarba jön, csakmert nincs rajtam ruha? Ez nem rá vall.
-Daeny-szólítom meg, s kihúzom a zuhanykabin ajtaját-, mi zavar ennyire?
-Semmi, csak...-keresi a szavakat, de az arca még jobban égni kezd.
-Nézz rám-szólok rá, s némi habozás után eleget tesz a kérésemnek.
Egyszer végigfuttatja rajtam a tekintetét, majd hatalmasat nyel.
-Ezekszerint tetszik-válik szélesebbé a vigyorom.
-Nem rossz-fonja keresztbe a karjait a mellkasa előtt, s csak most tűnik fel...
-Az az én pólóm?
Ez valahogy megmelengeti a szívem.
Az én pólómban akart aludni.
Magától, nem pedig mert azt kértem.
-Baj? Visszaadjam?
-Dehogy, örülök neki-rázom meg a fejem, de a tűztől, ami a szemében lobban bizseregni kezdek.
Az alsó felem is bizseregni kezd, amikor az ajkába harap.
Basszus, akarom ezt a lányt!
Nem fogom eljátszani vele azt, hogy reggel, amikor felébred nem leszek mellette, mert vele akarok kelni, de a szavaim kicsúsznak a számon, mielőtt visszafoghatnám magam:
-Csatlakozol?