《Kpop idols x Reader》

《Kihyun》

Sok lehetőséget kínál egy egyetem, csodálatos szakmát, barátokat, de tudjátok mi az, amit csak a legjobb tanulóknak finanszíroznak? Kollégiumot. Nekem nem adatott meg ez a lehetőség, így saját magamnak kellett megkeressem alvóhelyem. A fő probléma bennem az, hogy túlságosan is rendmániás vagyok, ennek eredménye mindig az, hogy nem szívesen fogadnak be barátaim még csak egy éjszakára sem. Rengeteget vadásztam az interneten, hátha találok egy nem túl drága bérelhető lakást, de lassan a feladás határán vagyok.

Telefonom pittyegésére figyeltem fel, majd miután megnyitottam az üzenetet, nem hittem a szememnek. Az égiek úgy gondolták, most már nem nézik tovább szerencsétlenségemet, ennek köszönhetően kaptam barátnőmtől egy hirdetést, ahol dióhéjban annyit írtak le, hogy lakótársat keresnek egy nem túl tágas, de annál otthoniasabb lakásba.

Egyből kaptam a lehetőségen, habozás nélkül hívtam fel a feltüntetett telefonszámot.
Meglepetésemre egy fiú hangja szólalt meg a telefonban, viszont ez egy cseppet sem érdekelt. Lesz hol laknom és még olcsó is, az, hogy kivel lakom nem nagyon izgat.

Megbeszéltük, hogy a héten meg is nézhetem, és ha úgy gondolom, már be is költözhetek. Ez mind zene volt füleimnek, hisz ilyen gyorsan még sosem ment semmi.

Nagy izgalommal vágtam neki a hétnek, emiatt nagyon lassan telt az idő, de nagy örömömre eljött a várva várt nap. Bőröndjeimet bepakolva autómba indultam útnak. Lehet korai még beköltözni, hisz nem tudhatom, hogy tetszeni fog e vagy a lakótársammal milyen lesz a viszonyom, de ez az egy lehetőségem van, és nem szeretném elszalasztani.

Megérkeztem és az illető már kint várt az ajtóban. Először nem hittem el, hogy ide kell jönnöm, álmaimban sem találkoztam még ennyire tökéletes férfival. Lazán fésült barna hajjal rendelkezett, melyhez társult egy jóval sötétebb árnyalatú, csillogó szempár. Amikor meglátott széles mosolyra húzta ajkait, ami életvidám kisugárzásával együtt teljesen levett a lábamról.
Kiszálltam kocsimból, majd hozzá igyekeztem.

- Szia, már vártam, hogy megérkezz. - kedves volt, biztos voltam benne, hogy nem fogom megbánni döntésemet.
- El sem tudod képzelni mennyire boldog vagyok, hogy végre találtam egy lakást, és azért a lakótársamnak sem kicsit örülök.

Gyors bemutatkozás után, egy szuszra elmondtam neki, hogy ha nem bánja én azonnal be is költöznék. Nem volt ellenére, így segítve nekem a cipelésben, be is pakoltuk a holmijaimat.

Az első hét nem telt rosszul úgy, ahogy a második, a harmadik és a negyedik sem. Végre megtaláltam a fiú verziómat, hasonló a stílusunk, sok közös hobbink van, és ami a legjobb, hogy ő is ugyanúgy imádja a rendet, mint én.

Ám de, mint mindennek, ennek is meglettek a hátrányai. Nem mindig egyezik a véleményünk, ilyenkor meg is történnek a vitatkozások. Nemrég azon kaptunk össze, hogy a virágos váza a kis könyvespolc jobb vagy baloldalán néz ki jobban, aminek az lett a vége, - mint minden esetben - hogy centikre tőlem nézett le rám lábat remegtető mosolyával, és én zavaromban ráhagytam az egészet.
És hogy van ennél rosszabb? Van. Annak ellenére, hogy a rend az életünk, nekünk is vannak rossz szokásaink. Én például sokszor elfelejtek ezt-azt visszarakni a helyére, a legutóbbi alkalommal a tej nem került vissza a hűtőbe, ami miatt egy kiabálós hegyi beszédet tartott nekem. Na, de azért Kihyun sem semmi, utál mosogatni, emiatt folyton kapja is szidást tőlem.

Jelen pillanatban sincsen ez másképp. A vita tárgya pedig egyszerűen nevetséges. Igaz, én kezdtem, de talán csak azért, mert szeretek vele veszekedni.

- Te most komolyan nem hajtottad a széléig a törölközőt? - kérdeztem teljes felháborodottsággal.
- Miért vagy ezen ennyire kiakadva? A szekrényben úgy sem látszik, viszont ha ennyire zavar, akkor hajtsd újra, te úgyis mindent jobban csinálsz, főnökasszony. - láttam rajta, hogy nincs jó kedve, emiatt picit bűntudatom is volt, hogy megint belé kötöttem.

Gondolkodás nélkül cselekedtem, és a kezemben tartott törölközőt hozzá vágtam, még mielőtt kimehetett volna a helyiségből. Nem kellett se több, se kevesebb neki, hirtelen indulatból fordult meg, majd arcomat körbefogva csókolt meg erőteljesen. Nem hagyva magam viszonoztam tettét, olyan volt, mintha ezen keresztül folytattuk volna vitánkat, de hogy őszinte legyek, nagyon is tetszett a kialakult helyzet. Pólóját megragadva préseltem testét magamhoz még közelebb, ezzel bátorságot adva Kihyunnak, aki másodpercekkel később a falnak nyomva folytatta tovább, amit elkezdett. Hosszú percekig tartott, nem akartam, hogy vége legyen, sokáig akartam érezni a szenvedélyt, őt, azonban a levegőnkről sem szabadott elfeledkeznünk, így hát oxigén hiány miatt abba kellett hagyjuk.

Sokkban voltunk mindketten, önelégült mosolyából leszűrtem, hogy kezdi felfogni mi is történt az elmúlt percekben. Vele ellentétben, bennem nem kevés kérdés fogalmazódott meg. Miért csókolt meg? Honnan jött ez az energia belőle? Hogy jutottunk el a hülye törölközőtől eddig?

Csak álltunk és néztük egymást, közben lélegzetvételünket próbáltuk rendezni. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, tehát megtörtem a fenn álló csöndet.

- Még mindig rosszul hajtogatod a törölközőket, függetlenül attól, hogy milyen jól csókolsz...
- Ó istenem...kiabálsz még velem a törölközők miatt, vagy megint csókolózunk?

Nyilvánvaló, hogy melyik opció tetszett jobban, így nem árulok el sok titkot, ha azt mondom az a fránya törölköző nem mostanában lett összehajtva.

(cr. fymoanstax + saját gondolatok)

Sziasztok!💗
Remélem mindenki jól van🥰