Gyűlölet, amit adtál / Befejezett

Harmadik fejezet

Carlos Sainz

Június 4. péntek

- Gyerünk, Lando --bíztattam a haveromat ahogy a golflabdához érintette az ütőt. Persze a szurkolásom nem jól sült el, mert a legrosszabb ütést sikerült végbe vinnie.

- Ezt most miattad csesztem el –morogta, majd elindult az autó felé, hogy a másik pályára átmenjünk. Követtem majd beültem a kormány mögé.

- Szép volt az a lány --gondolkodtam hangosan, ahogy eszembe jutott a konténerek előtt álló csaj a testvérével.

- Ki? --kérdezte Lando értetlenül.

- Tudod, aki hangosan csevegett a testvérével --indultam el a pályán.

- Ja tudom, de szerintem nincs esélyed nála --jelentette ki, mire sértettség végig áramlott a testemen, de nem akartam kimutatni, így csak belekönyököltem Norris oldalába.

- Amúgy meg miért ne lenne esélyem? Hiszen szerintem még Ferrari szurkoló is --tűnődtem el hangosan.

- Ő inkább szerintem a Ricciardo félékre bukik, nem a bolond spanyolokra --cukkolt Lando, mire mérgesen rá néztem.

- Bolond vagy te --vágtam vissza.

- De ha ráakarod vetni magad, támogatlak benne --tette hozzá Norris, hogy kiegyenlítse a sértő szavait a támogató hozzáállásával.

- Szerinted ott lesz a Hiltonba? --engedtem el a sértő megjegyzéseit.

- Hát, ha szerencséd van igen, de a szurkolókat ilyenkor nem szokták beengedni --vont vállat, majd megérkeztünk a pályára, így megálltam és leállítottam a motort.

- Ő nem hiszem, hogy nagy szurkoló lehet --feleltem és kiszálltam a golfkocsiból.

- De szeretnéd, hogy a rajongód legyen mi? --vigyorgott Lando, mire elröhögtem magam.

- Nem lennék ellene –válaszoltam, majd folytattuk a játékot.

Június 5. szombat

Az időmérő jobban is sikerülhetett volna, de szerencsére így is ötödik helyről indulhatok majd holnap. Fáradtan, de adrenalinnal telve léptem be a Hilton étteremi részébe. Már három órája véget ért az időmérő, de nekem csak most sikerült vissza esnem a szállodába. Körbe futtattam a tekintetem az éttermen és a jobb sarokban kiszúrtam Landot és Charlest egy asztalnál. Már éppen elindultam volna, amikor egy másik asztalnál megpillantottam a tegnapi csajt. Barnahaja felkötve állt és nagy meglepetésemre Esteban Oconnal beszélgetett. Mondjuk azon is meglepődtem, hogy tényleg itt van szobája. Elkaptam róluk a tekintetem, majd tovább haladtam a jobb sarokban lévő asztalhoz.

- Sziasztok –köszöntem, majd leültem Norris mellé a kerekasztalhoz.

- Ott a csajod --bökött a hátam mögé Lando.

- Tudom, és nem a csajom --szóltam rá.

- Ki a csajod? --kérdezte Charles, figyelve a beszélgetésünket.

- Aki Oconnal beszélget --feleltem helyettem Norris.

- Nem hiszem, hogy Oconnal lenne bármi is szóval vesd be magad, ha elmegy onnan --bíztatott Charles.

- Mármint nem együtt érkeztek? --lepődtem meg.

- Nem, csak Ocon ült le hozzá --felelte Lando.

- Ohh --bár nem értettem miért, de örültem ennek a hírnek.

- Na, na, na --csapkodta a karomat Lando, mint egy izgatott kislány.

- Elmegy Ocon –suttogta, mire lökött egyet rajtam.

- Jól van, azonnal nem támadom le --néztem rá, hogy hagyja abba.

- Jó, de kérdezd meg, hogy van-e húga –mondta, mire megforgattam a szemem.

- Persze, ez lesz az első kérdésem --ironizáltam.

- Köszönöm –bólintott, mire a fejemet fogtam.

- Várj pár percet aztán menj oda --tanácsolta Charles.

Florence Turner

Hát a terv a legrosszabbul kezdett sikerülni. Féltem és tartottam mindenkitől, senkinél nem mertem kezdeményezni és már azon is meglepődtem, hogy Esteban Ocon leült mellé. Fogalmam sem volt ki ő, de kedves volt velem. Beszélgettünk és egy pici reményt éreztem, hogy nem bukom el a feladatomat. De, amikor közölte, hogy mennie kell, akkor újra kétségbe estem. Szó nélkül hagytam, hogy elmenjen majd a poharam peremét piszkáltam az ujjaimmal. Hihetetlenül bénának éreztem magam és reménytelenül elveszettnek.

- Szia --összerezzentem a hangra, majd hirtelen leült velem szembe egy piros Ferraris pólós srác. Pár pillanat alatt felismertem a srácot és azonnal elpirultam. A fenébe.

- Sz... Szia --motyogtam zavartan és a hajamat idegességembe megigazítottam.

- Egyedül? --kérdezte, de zavarom annyira lefoglalt, hogy alig bírtam felfogni a kérdését.

- Igen vagy is Cody fogalmam sincs hol van --feleltem hebegve, habogva.

- Ő a testvéred? –érdeklődött, mire nagy hezitálás után bólintottam.

- Nem igazán hasonlítotok --jegyezte meg.

- Tudom --mosolyodtam el. Codyval egyáltalán nem hasonlítottunk... Kezdjük ott, hogy tiszta vörös volt a pasi, míg én barnahajjal lettem megáldva. A vonásaink sem voltak még kicsit sem hasonlóak. De szerencsére a Ferrari pilóta nem kérdezett többet ezzel kapcsolatban. Hitt nekem.

- Egyébként Carlos Sainz --nyújtott kezet.

- Florence Turner --fogadtam el a kézfogást, és ahogy összeért a tenyerünk a testemen végig szaladt egy ismeretlen áramlat. Nem, ő nem lehet az, akit kihasználok... De lehet csak ő lesz egyetlen egy esélyem.

Sziasztok! Eddig mit gondoltok a történetről? Folytassam vagy inkább olvasnátok másról? 

Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal (új videó kint)