- még soha sem dobogott ennyire a szívem. - kezeimet még erősebben kezdte el szorítani. - amikor nem vagyok veled hiányzik ez az érzés, de amikor veled vagyok olyan mintha ki akarna szakadni a helyéről. - nem tudtam, hogy mit mondjak így csak csöndb...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- hol a kabátod? - kérdeztem összezavarodva, mire felnevetett és azt felelte:
- tényleg azt hitted, hogy fázom? olyan meleg volt abban a teremben mint még soha, eléggé túl nyomják a fűtést.
- de akkor mi? — kezdtem el motyogni. - várj most akkor miért jöttünk le? - hoztam végül össze egy értelmes kérdést.
- hogy együtt legyünk. - felelte miközben lassan elmosolyodott.
- mi van? - néztem rá lesokkolva.
- jól vagy sisi? - kérdezett vissza.
- igen. - mondtam, de inkább hangzott kérdésnek mint válasznak. - jól.
- hiányoztál egy hetet, kabátban vagy az ebédlőben és nem ettél mondhatni semmit sem a kajából. - sorolta fel. - mondjuk nálad ez normális. minden hónapban eltűnsz egy hétre, aztán előkerülsz úgy mint egy élőhalott, pár nap után mindig összeszeded magad, majd egy hónappal rá újra ugyanez a helyzet.
ledöbbenve néztem a fiút. eszméletlen kényelmetlenül éreztem magamat mellette. el akartam menekülni innen.
balra fordultam, hogy lecsekkoljam hátha nem zárta rá az ajtót, de sajnos lezárta, így ha próbáltam is volna nem tudtam volna kijutni az autóból.
- honnan tudsz te ennyi mindent rólam? - kérdeztem miközben visszafordultam hozzá.
- sisi, egy iskolába járunk.
arcát figyeltem semmi érzelmet, semmi reakciót nem mutatott.
- és? - kérdeztem vissza. - az összes dolog amit felsoroltál... nincsen értelmük. véletlen egybeesések.
magyarázkodásomra megváltozott arckifejezése, hirtelen olyanná vált mintha mérges lenne.
- ne hazudj. - mondta, hangjában is érezhető volt, hogy kezdi elveszíteni türelmét.
nem érdekelt, hogy mit gondolt rólam, nem is ismeretem ezt a srácot, csak ki akartam jutni ebből az helyzetből. nem szakítottam meg a szemkontaktust csak lassan fekete táskámhoz nyúltam és telefonomat kezdtem el keresni benne. mindent úgy, hogy ne vegye észre.
- sisi mi a baj? - erőltette újra a kérdést.
- semmi. - motyogtam miközben lassan kiemeltem telefonomat a táskából és lassan jobb lábam alá csúsztattam, de, hogy ne legyen feltűnő úgy csináltam mintha csak a szoknyámat igazítottam volna meg. - de te figyelsz engem? vagy honnan tudod ezeket a dolgokat rólam? - tettem fel két kérdést miközben lassan felé fordultam így a hátam mögött helyet adva annak, hogy telefonommal tudjak segítséget kérni.
- már válaszoltam. - miközben beszélt telefonomat a hátam mögé vettem és már nyomtam is volna a segédhívó gombra. - sisi. - említette meg ismét a nevemet, majd egy pillantás alatt felém hajolt és kirántotta kezemből a telefont. - ezt te sem gondoltad komolyan, ugye? - kérdezte miközben lenézett rám.
