A vörös szempár [ Jimin FF ] BEFEJEZETT

- 19 -

Jimin szemszöge:

Egyszerűen nem bírtam tovább. Muszáj volt megcsókolnom. De aztán rájöttem, hogy elbasztam. De még, hogy mennyire! Arcomon végig gördült egy könnycsepp, amit erőszakosan töröltem le. A tudat, hogy elrontottam mindent, belülről marcangolni kezdett.

Közel egy éve vártam arra, hogy megcsókolhassam. Most mégsem örülök, hogy édes ajkainak ízét érezhettem. Hihetetlenül hiányzott és hiányzik még mindig. Reménykedtem, hogy ha visszajöttem, tiszta lappal kezdhetünk.

Kirobogtam a szobából, le a földszintre, ahol sebesen öltöztem fel, majd elhagytam a házat.
A sírógörcs keringetett, mikor egy közeli kocsma mellett döntöttem. Beléptem, majd a pulthoz mentem egyből.

-Mit adhatok? – kérdezte a pultos, túlordítva a dübörgő zenét.

-Egyenlőre egy vodka lesz. A legerősebből. – elfordultam a táncparkett felé, majd kiszúrtam egy lányt a tömegben, aki szemmel láthatólag nekem illegette magát. Visszafordultam, lehúztam egy jó pár pohárral, majd mikor az alkoholnak éreztem a hatását, a lányhoz indultam. – Szervusz szépségem. – fogtam rá derekára, mire ő csak szorosan hozzám simult. Fenekét tagomnak dörgölte, amitől hirtelen keményedtem meg. Elkezdtünk táncolgatni.

-Nincs kedved valami többhöz? – kérdezte a fülembe mondva, hogy csak én halljam. Bólintottam egyet, mire húzni kezdett a tömegen át. Egy csendesebb folyosóra értünk, ahol ajtók voltak. Amint benyitott az egyik szobába, magunkra zártam az ajtót, s ajkaira martam. Éhesen, érzelemmentesen, mohón követeltem többet, majd miután megszabadultunk a ruháinktól, az ágyra fektettem. Először nyakán, majd egyre lejjebb haladva hagytam rajta szívásfoltokat. Lerugdostuk magunkról az utolsó ruhadarabjainkat, s bepozícionáltam magam. A lányra nézve Chot láttam meg. Hirtelen hátráltam el az ágyon fekvő lánytól, majd elkezdtem visszavenni a ruháim.

-Valami baj van? – kérdezte kedvesen lihegve.

-Nincs semmi. – mondtam durván, majd sietve hagytam el a helyet.

Az utcán egy párszor megbotlottam a saját lábamban. Képes lettem volna lefeküdni egy random lánnyal egy kocsmában? Nekem teljesen elmentek otthonról. Egy pár órája még visszaakartam szerezni Chot, még meg is csókoltam, erre ez..büszke lehetsz magadra Park Jimin! Kurvára..

Egy piros lámpán indultam át a zebrán, mikor éles fájdalom nyilalt az oldalamba s fejembe. A többi amire emlékszem a fájdalmon kívűl az elmosódott fénye.

Namjoon szemszöge:

Éppen egy aktát bújtam, mikor a telefonom sokadik csörgése rántott vissza a valóságba. V neve villogott a kijelzőn, de fogalmam sincs, hogy mi történhetett.

-Nam, elég nagy gáz van. Jimin elment itthonról és egyszer Cho, aki megjegyzem eddig aludt, felordított. Megnéznéd, hogy mi van Jiminnel? – kérdezte aggódva V, félelemmel hangjában.

-Persze, azonnal. Tartsd. – elkezdtem Jimint keresni, hogy merre lehet, de csak nagyon halvány fényeket láttam. Külső nézetből néztem körbe. Egy autó előtt láttam a zebrán feküdve. – A picsába! Tae, három utcával van arrébb. Most gázolták el! Nagyon gyorsan menj oda, és vidd haza. Sietek. – bontottam a vonalat s sietősen hagytam el a házat.

Taehyung szemszöge:

A gázba taposva indultam Jiminért, oldalamon Choval. Mikor szállt be?

-Héé, mikor szálltál be? – kérdeztem, az utat figyelve.

-Állj! Ott! – mutatott egy zebrára, ahol sok ember gyűlt körbe. Kipattantunk a kocsiból, majd gyorsan mentünk oda. Jimin feküdt ott, ahol egy férfi kezdte ébresztgetni. Felállítottam a gallérjánál fogva.