A vörös szempár [ Jimin FF ] BEFEJEZETT

- 8 -

Jimin szemszöge:

Cho hevesen szaladva indult meg valahova, ahova nem tudtam utána menni, mert bezárta az ajtót kulcsra, felszakítani pedig nem akartam.

A szülei az előtt mentek el, hogy fel jöttem volna hozzá, de amint beértem, minden a földön volt, ő pedig összekuporodva a földön sírt. Próbáltam nyugtatni, de nem használt. Hallottam, amint folyamatosan kérdezget. De kiről? És miért?

A szüleivel nem nagyon beszéltünk a múltjukról, amit tiszteletben is tartok. Leginkább arról, hogy nagyon féltik, szóval védjem meg. Ezek után pedig, még szép, hogy megvédem. Pár perc múlva már csak halk szuszogása hallatszik, azaz elaludt. Mindenképp be kell jutnom oda. Ki kell onnan hoznom, nem hagyhatom, hogy ott aludjon.

Aztán egyszer csak eszembe jutott, hogy a padlásra ablakon keresztül is be lehet jutni. Szóval, a ház előtt állva, vártam, hogy a szomszéd is bemenjen végre, majd mikor eltűnt, felugrottam az ablakhoz és nagy szerencsémre nyitva is volt. Még jó idő volt, de azért itt elég hűvös volt az este. Az ablakot becsukva, elkezdtem a lányt keresni.

Vannak itt dobozok, lefedett bútorok és bingó. Meg is van Cho. Egy kanapén aludt összekuporodva, szorongatva valamit. Odalépkedve a lányhoz, megéreztem vérének mámorító illatát.  A legelső éles dologgal ami kezem ügyébe került, vágást ejtettem a karomon, hogy a fájdalomra fókuszáljak.

Mikor kellőképpen lenyugodtam, a lányt karjaim közé vettem s visszavittem a szobájába. Az ágyra fektetve, újból összekuporodott, beszippantotta illatát annak a textildarabnak, majd könnyek kezdtek potyogni szemeiből. A fürdőből behozva a gézlapokat, leragasztottam a sebét, majd betakartam. A saját sebem nem gyógyult olyan gyorsan, mint szokott, ugyanis magamnak okoztam szándékosan a sebet, ezért azt is bekötöttem, majd magára hagytam a lányt. A földszinti mosdóban lezuhanyoztam s a vendégszobában hajtottam álomra fejem, hogy Choval lehessek.

Cho szemszöge:

Reggel hirtelen ki pattantak a szemeim. A szobámban voltam, pedig fogadni merek, hogy fent aludtam el. Áh, Jimin hozott ide biztos. Nem is érdekes. Mikor kellőképpen kinyújtózkodtam, akkor vettem észtre Taehyung pulcsiját kezeim között. Nem vette el, nem hagyta ott, hanem a kezembe hagyta..figyelmes. Az ágyból kikelve a fürdőbe indultam, hogy megmosakodjak, de ott tegnap este rendetlenséget hagytam. Ez az, azt is rendbe kell még tennem. De legnagyobb meglepetésemre a fürdő nem úgy nézett ki, mint ahogy hagytam. A fürdőszobában rend van. Tegnap este, itt mintha bomba robbant volna, most meg tisztaság. A tükörbe néztem, ahonnan egy feketekarikás szemű Cho nézett vissza. Megmostam az arcom és unatkozni kezdtem. A pulcsit felvettem, és így ballagtam le a nappaliba, ahol Jimin is ült.

Levetettem magam a kanapéra és akkor vettem észre, hogy alszik. Miközben aludt, arca oly békésnek tűnt. A suliban egy bunkó parasztnak néz ki, most meg mint egy kis cica. Mi ez a genetika könyörgöm. Miután arcát, jobban szemügyre vettem, betakartam, majd a konyhába mentem összedobni neki valami reggelit, mert hát gondolom, hogy ő vitt vissza a szobámba, kötötte be a sebet és pakolt össze a fürdőbe.  Meg kéne majd köszönnöm neki.

A tojás és palacsinta mellett tettem le voksom végül. Csak szereti valamelyiket. Az hozzávalókat összekevertem, majd a hűtőbe tettem, addig a tojást csináltam. Mikor a tojással is kész lettem, elmosogattam és a tojást egy tányéron az asztalra tettem. Zöldséget is vágtam hozzá végül. Majd elkezdtem a palacsintát is sütni.

A közepénél megkívántam a kávét, ezért sütés közben főztem egy kávét. A vége felé járhattam, mikor Jimin ki jött a konyhába, majd az asztalhoz ült.

-Miért csak egy tányér? – érdeklődött mély, rekedtes hangon.

-Én már ettem. – hazudtam, kegyetlenül nyugodtan. – Van palacsinta is meg kávé. – tettem le elé a két említett kávét és tányér palacsintát, majd miután elmosogattam,  a nappaliban a laptopon kerestem valami sorozatot. Találtam egyet, majd a TV-vel összekötve, kezdtem nézni. Az első rész felénél Jimin mellém telepedett a kanapéra, majd ő is nézni kezdte.

-Egész nap sorozatot szeretnél nézni? – törte meg a csendet egy pár perc múlva.

-Miért? Nem nagyon tudok mást csinálni. – mutattam a sebre.

-Igaz. Át kéne kötni. Jövök mindjárt. – mondta, majd felállt és elment. Egy pillanat múlva vissza is tért, a dobozzal a kezében. Leült mellém, jóval közelebb, mint az előbb. Megfogta az állam, elfordította a fejem balra, majd leszedte a tapaszt.

Jimin szemszöge:

Reggel hamarabb felkeltem, hogy rendbe tegyem a fürdőt, amit rendetlenségbe vágott még az este. Elég sok ideig tartott, ezért utána a kanapén dőltem ki.

Mikor felébredtem egy takaró volt rajtam, amit amúgy nem értek, mert én nem takartam be magam, aztán eszembe jutott, hogy lehet, hogy Cho volt. A reggelit csak még inkább furcsálltam, hiszen nagyon rég volt már, hogy emberi kaját ettem. Megettem, mert nem akartam, hogy kérdezősködjön, hogy miért nem ettem. Bár, nem hiszem, hogy érdekelte volna.

Reggeli után, elmosogattam míg Cho a nappaliban kapcsolt valamit a TV-be. Lehuppantam mellé és megcsapott vérének illata. Cho láthatólag nagyon bele volt merülve a sorozatba, így feltűnésmentesen szorítottam rá alkaromra, a tegnap okozott sebre. Szerencsére pulcsi volt rajtam, míg kötés már nem volt a seben, ami elkezdett vérezni, mert felszakadt a bőr, így nem látta, ahogyan a vér végig folyik a karomon.

-Egész nap sorozatot szeretnél nézni? – szólaltam meg, miután a fájdalmam alább hagyott.

-Miért? Nem nagyon tudok mást csinálni a seb miatt. – szemléltette sebét, amin a tapasz már átázott.

-Igaz. Át kéne kötni. Jövök mindjárt. – elmentem a kötszerekért, majd mielőtt visszamentem volna, ismét bele martam a sebembe, hogy ha visszamegyek és leszedem a tapaszt, ne öntse el az agyam a vérszomj. Ezaz..

Visszatérve a nappaliba, leültem, majd elfordítottam a fejét, hogy nagyobb teret kapjak nyakához, ahol annak a nyomoréknak a harapása van. Óvatosan leszedtem róla a tapaszt, majd a betadines kötszert a sebére illesztettem, amire felszisszent, majd letapasztottam s megsimítottam a sebét, mancsaimat pedig ott tartottam egy pár percig.

-Kész is volnánk. – szólaltam meg, majd felpattantam hirtelen és a fürdőbe siettem. Ott a pulcsi ujját felgyűrtem és egy vizes ronggyal kezdtem letörölgetni a vért a kezemről. Már majdnem végeztem, mikor Cho belépett a fürdőbe. Tátott szájjal nézte a sebet a kezemen, miközben próbáltam minél előbb bekötni. Természetesen mielőtt rárakhattam volna a kötést, a kezemre fogott és maga felé fordított.

-Ez..ezt, hogy szerezted? És mikor? Az előbb? Miért nem szóltál? – akadt ki remegő hangon, majd kezébe véve a kötszert, folytatta. Miattad csinálom, de ezt nem mondhatom meg neked..

-Otthon szereztem. Lényegtelen, hogy hogy. – vontam vállat, majd összepakoltam a dobozba és elraktam. – Miért jöttél amúgy? Csak nem hiányoltál? – kérdeztem incselkedve, amire csak szemet forgatott.

-Csak azt akartam kérdezni, hogy nem megyünk el sétálni? – tette fel a kérdést, miközben visszament a nappaliba, én pedig követtem.

-Ha van kedved, felőlem mehetünk. – mondtam, majd nemes egyszerűséggel a bejárathoz indultam.

-Rendben. Felmegyek átöltözni. – szaladt fel a lépcsőn, miközben öltözködni kezdtem.