1 Rész; Múlt 1. fejezet - Láthatatlan Kötelék

37 3 3
                                    


A lány szemei kipattantak, amikor a korareggeli nap eleven sugarai elérték az arcát. A barátságos meleg érzés boldoggá tette reggelente. Hanabi egy homokrejteki kereskedő cserfes lánya volt, alig hat éves, és határozott elképzelései voltak a világról. Szerette a szüleit, a sivatagot, a piacok sürgő világát, tudta, hogy egy napon majd ő is kereskedő szeretne lenni, ahogy az apja.

– Ez a végső ár, uram. De ha ezt a papírt megveszi, most ajándékba adom mellé ezt az ecsetet – alkudozott a lány. Az apja büszkén megborzolta a lány haját, és a vásárlóra mosolygott. Szerinte a vérében volt az alkudozás, valójában azonban az emberek nem tudtak ellenállni a cserfes, barátságos kislánynak. – Apa, most dolgozom, így nem fognak komolyan venni – mordult vissza a lány, majd mosolyát újult erővel a vevőre emelte.

Az újabb áldozat elvette az árut és megadóan kifizette a lány által felkínált árat.

– Szép munka – Mondta az apja, és leguggolt elé. Hatalmas tenyerét a lány fejére tette. Büszke volt lányára, aki egy napon át fogja venni az üzletet. A csípőjére csatolt táskába mélyesztette nagy kezét, és kicsi selyem tasakot vett elő. – Ezt a kemény munkádért kapod, Hanabi.

A kislány csillogó szemekkel a tasakocskáért nyúlt, kicsomózta a madzagot, és a tartalmát óvatosan a tenyerébe csúsztatta.

– Apa – kezdte, de csöndben maradt egy pillanatra, amíg felmérte a kis jade figurát. Azon tűnődött, hogy honnan lehetett az apjának pénze egy ilyenre, de végül nem merte megkérdezni. Hálásan az arcára emelte rajongó gyermeki tekintetét – Köszönöm, apa.

¤

Ugyanezen a napon kócos kis vörös hajú fiúgyermek került a látóterébe. Nem emlékezett, hogy valaha látta volna korábban. A fiúnak egyéni megjelenése felkeltette a figyelmét, habár hajszínén kívül semmi szokatlan nem volt benne. De az arca... az a mély fájdalomról árulkodó tekintet, a testtartása magánytól megtört. A lány nem ismerte ezeket az érzéseket, így nem érthette, mi olyan különleges a fiúban, de azután rendszeresen megfigyelte a gyermeket. Aranyosnak tartotta, szomorúnak látta, de nem egészen értette, hogy miért. Tetszett neki az arca, a haja, a szemei. Törődést szeretett volna adni neki, szeretetet. Megsimogatni a kerek törődött arcot, és megborzolni a haját, hogy mosolyt csaljon az arcára, ám félénk volt, és nem mert a közelébe menni. Helyette megfigyelte, hogy mivel foglalkozik a fiú.

A délutánjai nagy részét magányosan töltötte, ám délelőttönként a ninja akadémián tanult. Hanabi pedig egyetlen lehetőséget látott arra, hogy közel kerüljön a szokatlan fiúhoz. Elhatározta, hogy feladja addigi álmát a kereskedésről, és helyette inkább ninja lesz. Egy hat éves kislány döntése.

– Gondolkodj el ezen. Te még túl fiatal vagy, hogy ilyen döntéseket hozz – mondta az apja, amikor Hanabi egy délután közölte vele a döntését.

– Nem, apa, én pont abban a korban vagyok, hogy ezt a döntést meghozzam. Most még van lehetőségem tanulni és odáig fejlődni, ahol a többiek tartanak. Később már nem tudom majd utolérni őket. Most akarok jelentkezni – Hanabi erőszakos hangnemre váltott. Érezniük kell, hogy ez nem gyermeki hóbort vagy hirtelen ötlet, hanem az, amit akar. Mától ezt akarja, és ezt is fogja csinálni – anyja a vállára tette a kezét. Hanabi felnézett, találkozott a tekintetük. Anyjának szelíd tekintete megnyugtatta, de nem térítette el új céljától. Egy kislányt nem lehet lebeszélni arról, hogy egy kisfiú után sündörögjön – Most tényleg ezt szeretném anya – mondta, és apjára nézett, aki megadóan felemelte két karját a magasba.

– Legyen, ahogy akarod – mondta – De nem akarom, hogy megbánd.

– Nem fogom, ígérem – Mosolya a sikernek szólt. Egyelőre még nem gondolta át, milyen változások állnak majd be az életében ezután a döntés után, ám ez nem is érdekelte igazán. Csak az az érdekes fiú töltötte be az agya minden zugát. Gyermeki rajongás volt ez, amely az évek során tovább alakult. Attól a naptól nem jutott eszébe többé, hogy valaha kereskedő szeretett volna lenni, mint az apja. Csak az új cél lebegett a szeme előtt. Kiemelkedni az akadémián, hogy a szomorú arcú fiú elismerje. Megismerje, felismerje.

Vörös Homok - Akasuna / Sasori love sztori - Naruto fanfictionWhere stories live. Discover now