Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

💚Loki #13💚

BernadettKiraly5 kérésére 💚💚💚

T/N = te neved

Bántott, hogy én tehettem arról, hogy Loki dühében lelépett. Úgy érezte, elhanyagolom. Sőt, még azzal is megvádolt, hogy a bátyjával csalom.

– Most mégis mit csináljunk? – kérdeztem Thort, aki csupán látogatóban járt nálunk.

– Ne félj, Lady T/N! Ugyanúgy meglepjük, mint terveztük. Akkor elmagyarázhatnád neki, mi történt valójában.

– Gondolod, beválik? Elég... dühös volt. Szerintem látni se akar minket. Utál...

– Téged sose tudna utálni. Szerintem szervezzük meg azt a szülinap dolgot, amit mondtál, és biztos tetszeni fog neki.

– Köszi, Thor. Csak váljon be – sóhajtottam mélyet.

Time skip, mert Loki annyit olvas, hogy napokig alig látják...

Asgardban már előkészítettük a meglepetés bulit Loki számára. Még a Bosszúállókat is egész könnyen rá tudtuk beszélni, hogy jöjjenek el, holott ők utálják legjobban a Csínytevések istenét.

Már csupán az ünnepelt hiányzott, de még fél órával később se érkezett vissza hazájába, pedig arra számítottunk, hogy ide fog jönni. Én még a kedvenc karkötőmet – amit tőle kaptam – is felvettem, meg az aranyszínű, zöld kövekkel díszített hajdísz is rajtam volt, amit Lokiról mintáztam, és ő még nem látta, mert gondoltam ezzel is meglepném.

Aztán végre, valahára az ünnepeltünk is megérkezett. Nem kicsit illetődött meg, ahogy mind egyszerre kiabáltuk, hogy "Meglepetés!"

Úgy tűnt, egy kicsit jobb hangulatban van, de nem jött oda hozzám, hogy megbeszéljük. Szomorúan sóhajtottam, majd úgy döntöttem, inkább elvonulok valami csendesebb helyre, mert kezdtek elég hangosak lenni.

Véletlenül rábukkantam a palota kertjére, így ott letelepedtem a fűbe, és a csillagokat vizslattam, egészen addig, amíg meg nem hallottam, hogy valaki közeledik. Szomorkodva néztem fel, és a halványan mosolygó Lokit pillantottam meg.

– Szia. Tetszik a buli? – kérdeztem halkan, miközben leült mellém.

– Igen, de... ugyanakkor hiányoltalak.

– Loki, sajnálom, hogy elhanyagoltalak, de ezt szerveztem neked. És Thorral is ezért töltöttem ennyi időt.

– Sajnálom, hogy ennyire rettenetesen viselkedtem veled, kedvesem – ölelte át a vállam, és közelebb húzott magához. – Nem ezt érdemelted. Csak tudod... Friggán kívül még senki nem szeretett. Aztán jöttél te, és megijedtem, hogy téged is elveszítelek.

– Engem? Soha – mosolyogtam rá, a meghatottságtól könnyes szemekkel.

– Valamint... nem lett volna szükséges ekkora bulit rendezned, mert nekem te vagy a legnagyobb ajándék – csókolt meg.