Árnyéklovas ✔️

-34.-Gondolkodj!

-Biztos? Hiszen még nem gyógyult be a sebed. És a babára is vigyáznod kell. Jelentkezhetnek rajta mellékhatások.-jön elő Nathból az orvos énje.

-Jól leszek. A pici pedig jól van és lesz is. Vigyázzatok magatokra.-ölelem meg őket.

-Szia Avery. Szia picúr.-köszön el Bryan is. Már őt is beavattuk, mivel nem szeretnék már titkolózni. Ő is nagyon örült a hírnek, és szívesen vállalta a keresztapa szerepet. :)

Mind külön autóval mentek, hogy Elizabethéket és a gyerekeket is eltudják vinni. Nem sokkal azután, hogy elmentek, én is elhajtottam a raktártól. Haza érve pakoltam magamnak és Rynak is dolgokat.
De mivan ha..
Nem, nem! Ryan életben van, csak meg kell találnom.
Bezártam mindent, a redőnyöket lehúztam, majd elhagytam a házat. Kitudja mikor jöhetünk ide vissza újból.

Okés, vajon hol lehet? Hol lehetsz Ry.. Gondolkodj Avery.. Gondolkodj! Mind más irányba indultak el, az én irányomban nem volt kunyhó, sem a többiekében, szóval ha a kunyhó valóban valahol az erdőben van, akkor van rá esély, hogy Ry is ott van. Van rá esély...
Az autó műholdas gps-ében kikerestem a kunyhót, ami a legutóbbi felvételek alapján, valahola az erdő szélén van.  Az út felét sikerült megtennem autóval, viszont utána sétálnom kellett.

-Valahol erre kell lennie.-suttogom.-Itt kell lennie. 

Hiába kerestem a térkép szerinti helyen, nem találtam. Kezdett egyre hűvösebb lenni és tudtam, hogy nem kereshetem itt örökre. Viszont nem volt több tippem, hogy hol lehet! Szinte bárhol...

-Hol vagy Ry.-dőltem neki az autónak, mikor kiértem az erdőből.

-Én tudom hol van.-szólal meg egy hang.

-Samantha?-fordulok hozzá.-Te hogy kerültél ide?

-Hát nem mentem el a többiekkel. Úgy gondoltam kell egy kis segítség neked. Szóval elbújtam az autóban. És én találkoztam azzal a fiúval. Mikor az erdőben játszottam. Azt mondta, hogy a kunyhóban bújt meg, én pedig adtam neki gombát.-meséli a kislány. Ahhoz képest, hogy alig 10 éves nagyon okos és intelligens.

-Samantha! Te vagy a világ legokosabb kislánya.-ölelem meg jó szorosan.-Eltudsz vezetni hozzá?

-Persze, gyere.-fogja meg a kezemet és behúz az erdőbe. Nagyon jól tájékozódik. És valóban elvezetett a kunyhóhoz. Követni is alig tudtam, olyan gyorsan cikázott a fák között.

-Ry?-nyitok be a házba. 

-Ava.-suttogja Ry, és szorosan megölel.-Ava.-az arca egy kicsit sebes, az arca nyúzott. Viszont ahogyan felragyogott az arca, miután meglátott. Annyira hiányzott. Féltem, hogy valami baja esett, de jól van. Viszont, hogy-hogy Nathék nem találták meg ezt a kunyhót, sem én?

-Jól vagy? Megsérültél? Minden rendben?-halmozom el a kérdéseimmel. Ugyanazzal a mosollyal néz rám, mint amivel levett a lábamról.

-Minden rendben van. Meglőttek, de nem volt vészes, így lekezeltem. Ja, és megöltem Cahrinát.-mondja mellékesen.-Viszont folyton köröztek erre a megmaradt embereik, így nem volt biztonságos kimennem. És te? A többiek?

-Én Markot öltem meg, a többiek is jól vannak. Úton vannak Val Verdebe. Ja, és itt van az én kis angyalom.-húzom el magam mögül a szégyenlős Samanthát.

-Szia picúr. Te vagy az az aranyos kislány akivel találkoztam, ugye?-kérdi Ry, mire bólint. Nagyon aranyosak. Biztosan ő lesz a világ legjobb apukája..

Elballagtunk az autóig, majd hármasban, vagyis inkább négyesben indultunk el. Én vezettem, mivel láttam Ryon, hogy elég fáradt. Megálltunk egy benzinkúton is, ahol vettünk ételt Samanthának is. Majd nem sokkal később a picúr a hátsó ülésen, Ryan pedig elöl aludt. 
Vajon mi lesz a kislánnyal? Hiszen árva szegényke. Nincs családja. Jó helyen lesz Marthaéknál is, de megérdemelne egy igazi családot. Hjaj, talán...

Ahh, mindegy! Egyenlőre nálunk jól el lesz, utána majd kitalálunk valamit. Még a korona van hátra. De most, hogy Cathrina is meghalt, új vezetők lesznek náluk. Biztosan küldenek majd infót. Viszont Bryan említett egy csapatot. Talán ez ugyanaz, mint ami a pláza poszterein volt karácsonykor. Lehet ők tudnának segíteni..

Így elmélkedtem hát, míg épségben meg nem érkeztünk Val Verdebe.

-Álomszuszék, ideje lenne felkelni.-keltem fel Ryt, bár még elnézném egy ideig, ahogyan alszik.

-Hmm, fent vagyok.-nyöszörgi.-Szia.-mondja, mikor kinyitja a szemét.

-Szia.-hajolok ajkaira. Hjaj, miért van az, hogy minden egyes külön töltött perc után, csak egyre jobban belé szeretek? 

-Nem szabadott volna velünk jönnöd aznap.-mondja.

-Ryan. Mind jól vagyunk, és ez a lényeg. Ráadásul ha nem megyek el harcolni, akkor sosem találkozom az eltitkolt részben élő nőkkel. Köztük Samanthával.-pillantok a kislányra.

-Ava, mindig is borzalmasan nagy szíved volt.-mosolyog, és végre boldog. Már nem ideges, nem akar mindent egyedül megoldani. Hanem itt van velem.

Ry kivette a kocsiból a kislányt, majd a karjában vitte be a házba. A ház egyébként egy emeletes kis faház. Mellette pedig még kettő ugyanilyen helyezkedik el. Kicsit a városon kívülre esik, de Val Verde amúgy sem túl nagy. 
Miután Ry lefektette aludni Samanthát, bele kezdett a mesélésbe. Majd mi követtük őt. 

-Szerintem az a csapat segíthet.-vetem fel az ötletemet.

-Valóban, akkor megnézem merre találhatjuk meg őket.-mondja a mi kis számítógép zsenink, Bryan.

-De vajon Gilbert hol van?-kérdezi Jade, mire síri csönd lesz.

-Nem tudjuk Jade, de megtaláljuk, ígérem.-mondom neki bíztatásként.

Hoszzú volt ez a nap, de még hátra van a többi...

Folytatás következik...