Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🏹Clint #9🏹Parental Oneshot

Köszi az ötletet, fanni_29 ❤️❤️

T/N = te neved

Én magam se értem, hogy jutottam el odáig, hogy bizonyos szinten betörjek a Bosszúállókhoz. De ami sok, az sok. Az edzős napon jöhettem, mert mindenkit az edzőteremben találtam.

Az egyetlen dolog, ami az arcomat takarta, egy maszk volt, és emiatt azt hihették, rájuk akarok támadni. Elkerülhető lett volna a dolog, de amikor Natasha mondhatni nekem esett, nem volt megállás. Földre vittem őt, még apát is, és a Kapitány következett, de hirtelen valamelyikük mögém kerülhetett, mert lekerült a maszkom, és apa elkerekedett szemekkel, meredten nézett rám.

– T/N?! – kérdezte haragosan.

– Barton, te ismered? – kérdezte Vasember.

– Ő a lányom – vallota be apa. – Megtudhatnám, mit keresel itt?! – Nem válaszoltam. – Jó. Mindenesetre, amit tettél, az elfogadhatatlan. Amint hazaérünk, maratoni mennyiségű szobafogságra számíthatsz.

– Mindegy. Így is elég nagy büntetés az életem, mert sose vagy otthon. Könyörgöm! A csapattársaid azt se tudták, hogy létezek! Valószínűleg azért, mert a munkád fontosabb, mint én! – keltem ki magamból, majd alaposan gyomron könyököltem a mögöttem álló Wilsont, majd a legnagyobb sebességgel kisiettem még az épületből is.

Felmásztam a hatalmas telek egyik fájára, és mikor megbizonyosodtam róla, hogy senki, nincs a közelben, végre elsírtam magam. Tudom, hülyeséget csináltam azzal, hogy a szó szoros értelmében betörtem ide. Hatalmas hülyeség volt. De talán azok után, hogy ezt apa fejéhez vágtam, változni fog a kettőnk viszonyulása egymáshoz.

– Van még hely azon a fán? – hallottam lentről apa hangját.

– Ha akarsz jönni, elférsz – vontam vállat rá se nézve.

Néhány pillanattal, később apa már fent ült a mellettem lévő ágon.

– Tényleg azt hiszed, hogy a csapat és a bevetések fontosabbak, mint te? – kérdezte.

– Igen. A tavalyi karácsonyt nélküled töltöttem, mert bevetésen voltál!

– Igazad van. Ráébresztettél, hogy ez nem mehet tovább, és meg kell beszélnünk.

– Oké... De lehetne bent? Itt hideg van.

– Persze – nyomott egy puszit a homlokomra.

Lemásztunk a fáról, és visszamentünk a Bosszúállók lakóépületébe.

– Bocsánatot kérek mindenkitől. Nem akartam senkit bántani – kezdtem. – Csak annyira el voltam keseredve, hogy...

– Ugyan, nem történt semmi – mosolygott rám Natasha, az egyetlen személy, aki tudott rólam. – De hol tanultál meg így harcolni?

– Apa megtanított néhány alapot, és mivel nagyon ráértem, a neten kerestem videókat, és abból tanultam.

– Jól van, most nem ez a lényeg – szólalt meg apa. – Hanem az, hogy mi legyen most? Az biztos, hogy nem csatlakozhatsz a csapathoz – szögezte le felém fordulva. – Maradt két lehetőség. Ideköltözöl, vagy kilépek, "nyugdíjba vonulok".

– Ha ide költöznék, azzal se lenne sokkal másabb... ugyanúgy menned kéne bevetésekre.

– Akkor kilépek. Srácok, sajnálom, hogy így jött, de eddig nem igazán voltam olyan jó szülő, és azt hiszem, ideje, hogy elkezdjem.

– Megértjük – bólintott a Kapitány.

– Viszont, mivel még össze kell pakolnom, ma még maradunk – kacsintott felém apa, mire elmosolyodtam.